Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
3. Víztisztítás, vízkezelés
3. Víztisztítás, vízkezelés 3.2.3. - 5. Vízszintes átfolyású ülepítő karos kotróval 3.2.3. - 6. ábra Dorr-ülepítő, körben forgó karos kotróval 3.2.3. - 7. ábra Függőleges átfolyású ülepítő A hosszanti átfolyású homokfogók között általában olyanokat alkalmaznak, amelyek kotróval üzemelnek. Ezek egyik fajtája láncos, a másik karos kotróval ellátott (lásd a 3.2.3. - 5 ábrát). A zsomp- ban összegyűlt iszapot gravitációsan vagy mamutszivattyúval távolít) ák el. A kotró haladási sebessége 20-30 mm/s között van. A kotrót a medence zsomp felöli végén kiemelik a vízből, és a kocsi visszaviszi a vízelvezetés helyére, ahol ismét leengedik a medence fenekére. A vízszintes átfolyású medencék közé tartozik a radiális átfolyású Dorr-medence (3.2.3.-6. ábra). A víz bevezetése ennél a műtárgynál a középen elhelyezett hengeren keresztül történik. A medence feneke a közép felé enyhén lejt. Az iszapot, forgó hídra szerelt kotrószerkezet lapátja gyűjti össze egy zsompba, ahonnan gravitációsan távolítják el. A kotró egy óra alatt megy körbe. Függőleges átfolyású ülepítők egyik fajtája látható a (3.2.3 - 7. ábrán) A kör alaprajzú ülepítő közepén elhelyezett függőleges csőbe vezetik be a nyersvizet, amelyben lefelé áramlik. A cső alja kiszélesedik, ezáltal a víz sebessége lecsökken, innen kijutva az iszap egy része leülepedik, majd a víz felfelé áramlik és a medence felső részén lévő vályúkon keresztül távozik a műtárgyból. A medence feneke 60°-os lejtésű csonka kúp, amelyen az iszap önmagától lecsúszik. Az összegyűlt iszapot gravitációs úton távolítják el. 96 3.2.3. - 4. Zárt nyomás alatti homokfogó
