Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
2. Vízbeszerzés, víztermelés
2. Vízbeszerzés, víztermelés A vizsgálatokból kiderült, hogy egyes időszakokban a termelőtelepek több vizet képesek termelni, mint a várható fogyasztás, illetve mint amennyit az alacsony nyomású vezetékhálózat a nyomásfokozó főtelepekre szállítani képes. Vizsgálatra került annak lehetősége, ha ezt a többlet vízmennyiséget a kutak depressziós területének kavicsrétegébe vezetjük vissza, milyen módjai és várható hatásai vannak. Az ivóvíz minőségű víz talajba való visszajuttatásának több lehetséges módja van: • erre a célra kialakított nyelető-aknákkaí, nyelető-árkokkal, illetve dúsító medencékkel; • a kavicsrétegbe történt más célú beavatkozások felhasználásával (pl. Kisoroszi, Pócsmegyer kavicsbánya); • mezőgazdasági területek öntözésének fokozásával, illetve azok túlöntözésével; • nyelőkúttal, elsősorban speciálisan kialakított nyelető csáposkúttal (több szinten kialakított 20-30 db 30-60 m hosszú dúsító csáppal). Az ivóvíz minőségű víz talajba való visszajuttatásának legjobban védett módja a nye- lőkút, azzal a többlet lehetőséggel, hogy adott körülmények között a talajba betárolt víz újbóli kitermelésére is lehetőséget biztosít. Kisoroszi-Tahi terület felszín alatti tarozás vizsgálatának eredményei: • Egy-egységnek tekintett, egymástól 200 m-re elhelyezett kútpárral összesen napi 14 e m3 vizet tápláltunk a kavicsos rétegbe; • 150 napos betáplálást figyelembe véve 2,1 millió m3 víz tárolható a rétegben; • A termelő kutak adott leszívás mellett 5-20%-kal több víz termelésére képesek, folyamatos betáplálás mellett. Ez a Duna kisvízi időszakaiban jelentősen kiegyenlíti a termelés ingadozását. • Vízminőségi szempontból is kedvező feltétetek alakulnak ki a felszín alatti tározás esetén. A vízbetáplálás először is, mint hígító víz szerepe a háttér területének nitráttal szennyezett vízkészleteinél. Másodsorban vízduzzasztó hatásával megváltoztatja az áramlási irányokat. Harmadsorban pedig a talajvízszint megemelésével a termőrétegből a mélybe szivárgás feltételeit csökkenti és ezzel a vízkészlet elszennyeződését mérsékli. A Szentendrei-sziget teljes területének felszín alatti víztározási lehetősége is vizsgálatra került. Közepes Duna-vízállásnál a sziget kavicsos rétegei 60-65 millió m3 víz tározására alkalmasak. Folyamatos termelés esetén a mérések alapján a tározott készlet 38^10 millió m3-re csökkent le, a három depressziós terület vízszintsüllyedése miatt. A három területre 30 ezer + 20 ezer + 30 ezer m3/nap víz visszatáplálásának modellezése történt meg. 300 napos folyamatos visszatáplálásnál alakult ki a permanens állapot közepes dunai vízállásnál. A teljes időszak alatt 24 millió m3 víz visszadúsítása történt a kavicsos rétegekbe. Ennek a mennyiségnek a 30%-a parti vízmütelepek háttéri utánpótlását növelte és ezzel a mezőgazdasági nitrátszennyeződést jelentősen felhígította. A visszadúsitott víz 70%-a, 16,8 millió m3 a sziget statikus vízkészletét növelte. Ez a megnövelt vízkészlet a termelés biztonságát fokozza és a dunai vízállásváltozásoktól való erőteljes függését csökkenti. 60
