Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
2. Vízbeszerzés, víztermelés
2. Vízbeszerzés, víztermelés és a folyók közelében néhány száz, esetleg ezer méter szélességben azok hatása alatt állnak. • Lösztalaji talajvizek. Dombvidéki területeken és löszfennsíkon a kisebb-nagyobb vastagságú lösztakaró alján gyűlik össze a talajvíz. Tekintettel arra, hogy a makroporózus lösz függőleges áteresztőképessége nagy, az ínfiltrálódó csapadékvizet a lösz feküjében levő kisebb áteresztőképességű, esetleg vízzáró rétegig leengedi. így csak a lösz alján jelenik meg a talajvíz. Esetenként a löszben is találunk függő talajvizet, ha a kis áteresztő- képességű közbenső talajzóna elegendően nagy kitejelésű. Ezeken a területeken a talajvíz szinte kizárólag a helyi csapadékból táplálkozik, s mivel vízszintje mélyen van a felszín alatt, az egyensúly kialakulásában a párolgás kisebb szerephez jut, míg döntő szerepe az oldalirányú elszivárgásnak van. A talajvíz elhelyezkedése szerint két főtípust különböztethetünk meg: • A talajvíztükör felett vízáteresztő kőzetek helyezkednek el, a talajvíz tükrén éppen a légnyomás uralkodik. Ezt nyílt tükrű talajvíznek nevezzük. A talajvíz tükre felett ekkor egy kapilláris erők által felemelt vizet tartalmazó szegélyt, a kapilláris övét találjuk. A kapilláris övét két részre bonthatjuk. A talajvíz közelében még minden pórus tartalmaz kapilláris vizet, ez a zárt kapilláris tartomány. Felette már csak a szűkebb - tehát nagyobb kapilláris szívással rendelkező — hézagocskákban van víz, a többit vízgőzzel telített levegő tölti ki. Ez a nyílt kapilláris tartomány. Feljebb az aerációs zónában a nedvesség függő víz, esetleg gyengén kötött hidrátburok formájában van jelen. • Gyakran előfordul, hogy vízvezető réteg felett ismét vízzáró, nehezen vízáteresztő réteg települ, itt alakul ki a nyomás alatti talajvíz. Számos esetben ismerünk átmeneti formákat is. A talajvíz elhatárolása a mélyebb rétegek vizeitől nem mindig könnyű a víztartó és vízzáró rétegek vegyes települése miatt. Különösen Alföldünk egy részén (a Duna-Tisza közén, a Nyírségben stb.) a felső fütóhomokban levő talajvíz alsó határa benyúlik a pleisztocén homokos rétegbe. A talajvízállás évi menete (talajvízjárás) körülbelül a hőmérséklet-ingadozás szabályosságát mutatja. Ez a nagyfokú szabályosság megállapítható minden olyan kútnál, amelynél a vízállás kialakításában a csapadék és a párolgás az uralkodó tényező, nincs jelentős hozzáfolyás és a talajvíz tükre nincs mélyen. A talajvízállás ilyen területen március-május hónapokban a legmagasabb. Csapadékos és korán véget érő tél esetén a maximum március-április hónapokban, száraz tél után májusban jelentkezik. A minimum szeptember, október vagy november hónapokban szokott bekövetkezni. A csapadékból táplálkozó talajvíz járása a csapadék járásával megegyező tendenciát mutat. A talajvízszint ingadozásának mértéke nagyon különböző aszerint, hogy milyen mélyen van a talajvízszint a terepszint alatt, és hogy milyen áteresztőképességű a feltalaj. Míg a terephez közel eső talajvíz szintje élénken ingadozik és jól követi a csapadék járását, addig a mélyen fekvő terű talaj vízvidékeknél az évi ingadozás igen kicsiny. 42
