Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
1. Budapest vízellátása dióhéjban
1. Budapest vízellátása dióhéjban gázt alkalmaz. Helyenként, előkészítő fertőtlenítésként, vagy ott, ahol a környezeti körülmények indokolják, UV-fertőtlenítést alkalmazunk klór helyett. A vízminőség megtartás érdekében, és a váratlan és havária jellegű szennyeződések elkerülése érdekében nemcsak a hálózatot kell védeni, hanem a vízbázisokat is. Erről a 123/1997 (VII. 18.) Kormányrendelet rendelkezik. Ennek megfelelően a víznyerő területek körül védőterületeket kell kialakítani. Ezek a különböző elérési időkhöz tartozó vízadó rétegek felszíni metszeteit jelentik: • Belső védőterület: csápvégtől (kútpalásttól): 20 m, (ill. 20 napon belüli elérési idő) • Külső védőterület: csápvégtől (kútpalásttól) 100 m, (ill. 6 hónapon belüli elérési idő) • Hidrogeológiai ’A-B-C’ védőterületek (5, ill. 50 év alatti elérési idő) A belső védőterületet minden esetben le kell határolni vagy őrizni kell. 1.2.5 A vízigények alakulása Budapest vízigénye a rendszerváltásig jelentősen nőtt. Ennek csak egyik oka a területi fejlődés. Másik fontos oka, hogy a víz díja messze alatta volt értékének. A ’90-es évek elejével drasztikusan emelkedik a vízdíj, és az ipari tevékenység is nagymértékben csökken. E két hatás következtében napjaink átlagos vízigénye kb. fele a ’80-as évek végén tapasztaltakénak. Jól szemlélteti ezt a következő ábra, ahol az éves fogyasztásokat tüntettük fel: 400 000 000 350 000 000 300 000 000 250 000 000 > 200 000 000 E 150 000 000 100 000 000 50 000 000 0 1940 1950 1960 1970 1980 1990 2000 2010 Év 1.2.- 10. ábra Vízigények alakulása A vízigények általános csökkenése mellett napjainkban a vízigények területi átrendeződésének vagyunk tanúi: Budapest peremkerületeiben, zöldövezeti térségeiben soha nem látott helyi vízfogyasztási csúcsokat regisztrálunk. 34
