Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
Máttyus Sándor (1897–1984)
Máttyus Sándor A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszéke bevonja a Mohács-Pécs távvezeték lengésszámítási munkáiba, és ebben javaslatot tesz a lengésvédelmi berendezésekre. Számításait a valóság teljesen igazolta. Új módszerében figyelembe vette a szivattyúk hatását is; a grafikus szerkesztésben ő alkalmazza elsőként a Q-H helyett a síkot, és ezzel sikerül igen szemléletesen leírnia a szivattyúk indítási és leállítási folyamatát, a csővezetékkel összefüggésben. E munkája nyomán javasolja Kováts Andor - az USA Tudományos Akadémia tagja ezt a módszert a szivattyúk teljes jelleggörbe-ábrázolásakor. 1954-56 között szakértő a Fővárosi Vízműveknél, ekkor javasolja a Délpesti Ipari Vízmű más elrendezését, ami később a dobszűrő beépítésével megvalósul. A Kelenhegyi úti barlangmedencében, hazánkban elsőként alkalmazza a medence légterében a kényszerkeringetést, és tesz javaslatot hasonlókra a többi medencében is. 1975 után a Fővárosi Vízmüvek több ilyen medencét épít. 1951-ben a Dunaújvárosi Vasmű vízellátásához kapcsolódva részletes lengésszámításokat végez, ezt bedolgozza abba az előadásba, amelyet 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémián rendezett felolvasó ülésen dr. Pattantyús Á. Géza professzorral közösen tart, majd továbbfejlesztve beadja a MTA pályázatára 1961-ben, amellyel Akadémiai Díjat nyer. A Gépipari Tudományos Egyesület Vízgép Szakosztályában, 1961-ben továbbképző tanfolyamot tart a szivattyútelepek csőzárainak automatizálásáról. Ennek anyagát engedélyével bedolgozzák a Fáy-Troskolansky-Varga: Szivattyúüzemi Kézikönyvbe (1964, nívódíjas). 1958-60 között a Fővárosi Vízművek 15 éves távlati tervét bíráló bizottság tagja. 1958 után szabadalmaztatja csőzárát, amit a Gábor Áron vasöntöde 1960—66 között gyárt és exportál. A Fővárosi Vízmüvek ezeket az osztottházas zárakat széleskörűen alkalmazta. A zárak működésére vonatkozó tanulmányaiban kimutatta, hogy sokkal simábban lehet a szabad mozgású, nagy terhelésű zárakkal a visszaáramlást és a vízlökés kialakulását megakadályozni, mint a kényszermozgatású zárakkal. A Diósgyőri Gépgyár a Pajtás VI. szivattyúban használta fel az ő csapózárját, s ez is hozzájárult a e szivattyúnál elért rendkívüli súlycsökkenéshez. 1972-ben a Magyar Hidrológiai Társaság vitaülésén terjeszti elő javaslatait az új Gel- lért-hegyi medence üzemeltetésével kapcsolatban. Máttyus Sándor nem alapított családot, egész életében munkájának élt. Közvetlen vízmüves munkatársai: Zalán Béla és Reszler Béla még őt megelőzően elhunytak. 1983. július 13-án, azt írta naplójába: „egyetemi és szakirodalmi munkásságomat nem kitüntetés érdekében végeztem, hanem kedvtelésből, mert élveztem a munkát”. Műszaki örökségét unokaöccsére, Máttyus Sándor oki. gépészmérnökre, a BME Vízgépek Tanszéke adjunktusára kívánta hagyni, de ő 1974-ben váratlanul elhunyt, így a műszaki örökség gondozását dr. Fáy Csaba feladatául hagyta. 1983. szeptember 2-án kapta meg a BME Gépészmérnöki Karától a gyémántoklevelet. 1984. szeptember 3-án hunyt el Budapesten. Hamvait szülei sírjába, Sellye község temetőjében helyezték el. 16
