Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
3. Víztisztítás, vízkezelés
3. Víztisztítás, vízkezelés 3.2.5. 2. ábra A Duna-víz klóremésztési görbéje NH4* = 1,9 g/m3 Beadagolt klór g/m3 maradék klór mennyiségét. A kapott pontokat ábrázolva törésponti görbét kapnak, amelynél a töréspont helye (3.2.5. -2. ábra) függ az ammóniakoncentrációtól. A görbén látható AB szakaszban, a vízbe adagolt klór oxidálja a jelenlévő redukálószereket (H2S, Fe2+, Mn2t stb.), miközben önmaga klorid-ionná redukálódik. A beadagolt klór mennyiségének növekedésekor (lásd BC szakasz) klóraminok képződnek a 3.2.5. - 11 egyenleteknek megfelelően. A C pontban, ahol a maradék klór helyi maximumot ér el, megkezdődik a mono- és a diklóramin átalakulása triklóraminná. A klóradagolás további növekedésekor (lásd DE szakasz) a vízbejutott klór szabad aktív klórként jelentkezik. A töréspont után a szabad aktív klór koncentrációja egyenes arányban van a klóradagolással. A töréspont helye (3.2.5 - 3. ábra) arányos a víz ammónium-ion koncentrációjával, Duna-víznél téli időszakban a törésponthoz tartozó klóradagolás nagysága átlagosan 8-12-szerese az ammónium-ion mennyiségének. A töréspont környéki klóradagolásnál, a kémiai oxigénigénynél, a fenolos jellegű vegyü- leteknél, a 254 nm-es hullámhosszúságú fénynél mért UV-abszorpció, az ammónium-ion koncentráció és a szagerősségnél mért tisztítási hatásfokok nagyságát a törésponthoz viszonyított klóradagolás függvényében a 3.2.5. - 4 ábrán adtuk meg. Az ábrán látható, hogy a tisz- títítási hatásfokok a klóradagolás függvényében fokozatosan növekednek. A legszembetűnőbb változást az ammónium- ionnál kaptuk. A klórvegyületek fertőtlení- tési hatékonyságát a kutatások eredményei szerint a tartózko3.2.5. - 3. ábra A Duna-víz klóremésztési görbéi különböző ammónium-ion koncentrációnál 109
