Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
3. Víztisztítás, vízkezelés
3. Víztisztítás, vízkezelés A kicsapódott kovasav megfelelő idejű keverés, az ún. érlelés alatt hosszú láncmolekulákká polimerizálódik. A vízüveg aktiválására hazánkban általában ammóniumszulfá- tot vagy alumíniumszulfát vizes oldatát használják, de alkalmazható erre a célra kénsav, sósav, szénsav és hipoklórossav is. Az így előállított kovasavat adagolás előtt vízzel hígítják. Előállítása és alkalmazása kényes, mert nem megfelelő vegyszerarányok és keverési idő esetén a vegyszer megdermed, és üzemeltetési nehézséget okoz. A mesterséges készítmények között legelterjedtebben alkalmazzák a poliakrilamid bázisú (PAA) segéd derítőszereket, amelyek könnyen kezelhetőek és jó hatékonyságúak. Hátrányuk, hogy nem megfelelő gyártásuk esetén monomer termék is lehet a gyártmányban, amely egészségkárosító hatású. A monomertartalomnak garantáltan 0,1% alatt kell lennie az ivóvíztisztításnál használatos készítményeknél, ezenkívül felhasználásukhoz az Egészségügyi Minisztérium engedélye szükséges. Az ilyen készítmények adagolható maximális mennyisége 0,3 g/m3. Alkalmazásuk esetén a kezelt vízben visszamaradt mennyiségüket rendszeresen ellenőrizni kell. Az utóbbi években hazánkban különböző fajta, anionos és kationos típusú, keményítő alapú, környezetbarát segéd derítőszert [3 - 92] fejlesztettek ki a poliakrilamid típusú, minimális mennyiségben, toxikus tulajdonságú monomert is tartalmazó segéd derítőszerek kiváltására. A keményítő alapú flokkulálószer esetében a nyersanyag, a keményítő maga a polimer, melynek anhidroglükóz monomeijén a hidroxil csoportok egy részét ionos funkciós csoportokkal helyettesítik. A reakció során válik vízoldhatóvá, és anionos vagy kationos töltésűvé a keményítő, azaz ettől lesz polielektrolit. A keményítő kémiai módosítását többféleképpen, szuszpenziós eljárással, zselatinizált fázisú reakcióval és szilárd fázisú, ún. száraz eljárással lehet végrehajtani. Az anionos flokkulálószert, mely kémiai felépítése szerint keményítő foszfát, száraz eljárással állítják elő. A Hydra 2002 Kft. által gyártott és Greenfloc 213 A néven bejegyeztett, és a hatóságokkal engedélyezteti termék, az anionos flokkulálószer, környezetbarát tulajdonságai (P-tartalma <0,7m/m%) és nem mérgező karaktere miatt elsősorban az ivóvíztisztításban és az élelmiszeriparban használják. A szintetikus flokkulálószerekhez képest, a Greenfloc 213A, flokulálószerből kétszeres mennyiség alkalmazását engedélyezték az ivóvíz célú felhasználásnál. Ezt a flokkulálószert a sikeres laboratóriumi kísérletek után az ÉRV Rt. Lázbérci Vízmüvében üzemi kísérlet során próbálták ki. A kísérlet alatt, különböző évszakokban, különböző hőmérsékletű és minőségű nyersvíz derítését végezték oly módon, hogy a technológián csak annyit változtattak, hogy az addig alkalmazott szintetikus segéd derí- tőszer helyett, annak 90-100%-os arányában, Greenfloc 213A keményítő alapú flokkulálószert alkalmaztak. Az üzemi derítőszer, a BOPAC nevű polialumíniumklorid [3-90] volt. A vízmű már több mint 12 hónapot üzemelt a Greenfloc 213A-t használva, miközben a kibocsátott víz minősége legalább olyan jó volt, mint a szintetikus szerek használata mellett. A két segédderítőszer hatékonyságának korrekt összehasonlításához, a két flokkulálószert felváltva használják. Jelenleg Greenfloc 213A keményítő alapú flokku- lálószerel, más vízmüvekben, különböző nyersvizek alkalmazásával folytatnak laboratóriumi kísérletek. Ezt a flokulálószert, nemcsak a felszíni vizek tisztításánál, hanem az eddig lefolytatott kísérletek eredményei szerint, az ivóvizek vas- és mangántalanítására is fel lehet használni. 102
