Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia
2.31. ábra. Védekezés elhabolás ellen rőzsepaplannal 1 4,00 m hosszú, 2,40 m széles és 0,25 cm vastag paplan; 2 0 8 — 12 cm-es karó szők között nagyobb hézag ne maradjon. Az így elhelyezett rőzseréteg átlagos vastagsága 8 cm. A rőzseréteget ezután 4 sor, 12 cm-es átmérőjű hevederfával — amelyeket 1,30— —1,50 m hosszú horgas karók tartanak —, vesszőgúzs segítségével annyira leszorítjuk a töltés rézsűjére, hogy a rőzse alá teregetett szalma 10 cm vastag tömör borítást képezzen (I. a 2.29. ábrát). A szalmaborítás készítésekor a földmű rézsűjét 2,0— —3,0 m szélességben szálas szalmával borítjuk. A borítást két sor lécrostéllyal, 4—6 cm átmérőjű horgas karók segítségével a rézsűre szorítjuk. A lécekből készített rostélyt 1,0 x 2,5 m-es mezőkben előre összeerősítjük és azután helyezzük rá a rézsűre. A szalmát szálaival a rétegvonalakkal párhuzamosan kell a rézsűn teríteni. Ahol rizsszalma van a közelben, ott igen gazdaságos a rizsszalmaterítés. A rizsszalma igen gyorsan korhad (2.30. ábra). Az 1 m2-nél nagyobb kimaródások bevédésére rőzsepap- lant használunk, az elhabolt és megrongált rézsű további tönkremenetelének megakadályozása céljából. A kivitelezéskor 4,0 m hosszú, 2,0—4,0 m széles és 0,25 m vastag rőzsetáb- lákat erősítünk össze. Ezeket dróttal összevarrott szalma-és rőzserétegekből kell összeállítani (2.31. ábra). A rőzsepaplanhoz hasonló a drótháló lap. A drótháló lap készítésekor az 1,50x3,00 m-es kerítéshálót 3 cm vastagon szalmával béleljük ki. A kereteket a rézsűn szorosan egymás mellé helyezzük úgy, hogy felső harmaduk a vízből kiálljon, és ezt a víz feletti részt karókkal erősítjük le (2.32. ábra). Víznyomástartó földművek ideiglenes biztosításához nádvagy rőzsekolbász borítást; ferde nádkévés és nád-, vagy rizsszalma palló védelmet is alkalmazhatunk (I. a 2.28. ábrát). A nád- vagy rőzsekolbász borítás készítésekor a 25— —35 cm átmérőjű kolbászokat a rézsűre vízszintesen lefektet2.32. ábra. Dróthálós hullámvédő 1 drótháló lap; 2 3 cm vastag szalmabélés; 3 füles karó jük és karókkal erősítjük le. A borítást egymáshoz zárt 3—4 sor kolbász alkotja, amelyek 1/3 része a vízszín fölé, 2/3-a pedig a vízszín alá ér. Friss töltéseknél ajánlatos a rőzsekolbászok alá szalmát vagy rozsét teríteni. Ilyenkor a rőzsekolbászokat nem kell szorosan egymáshoz zárni. A ferde nádkévés védelmet úgy készítjük, hogy a töltés lábánál húzott kis árokba állítjuk a nádkévéket. Ezek ferdén bugájukkal lefelé fekszenek a töltés rézsűjén. A kévéket 80 cm-enként levert karókkal a töltéshez szorítjuk. A nád lefektetése után a kévék alsó és felső végét földdel letakarjuk. A préselt nádpallót karókkal vagy bigefával leszorított vashuzallal erősítjük a rézsűre. A pallókat rizsszalmából is készíthetjük 1x2 m nagyságban és 8—10 cm vastagságban. A rizsszalmát gyors rothadásának megakadályozása céljából karbolineummal, fáradtolajjal vagy antivegetollal telítjük. A hullámverés ellen ideiglenesen a rézsűoldalba erősített hullámtörő falak, az ún. állóművek nyújtják a legegyszerűbb védelmet. Ezek közül a rőzsekerítést, az ollóskarózást, és a rőzsehengersort a még ép, a fejkarózást pedig a már megbontott töltésoldal védelmére alkalmazzuk. © 2.33. ábra. Rőzsekerítés 1 rőzsekolbász; 2 füles karó; 3 szalma- vagy pallóverés 56
