Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia
A magkeveréket előre elkészíteni nem szabad, mert a különböző fajsúlyú fűmagok szelektálódnak a zsákokban szállítás közben, és így az egyes fú'féleségek foltokban fognak jelentkezni. Mivel a különböző súlyú és felületű magvak szórás közben is szétosztályozódnak — és ezt még akármilyen kis szellő is elősegíti —, az egyenletesség csak úgy érhető el, ha a vetőmagot holdanként 4—5 q aprómorzsás, kissé nyirkos talajjal gondosan összekeverjük. Ezt a keveréket már köny- nyebb a felületre egyenletesen elvetni. A felszínt vetés után hengerezéssel, vagy lapogatással elsimítjuk. A legcélszerűbb keverék: 50—60 szálfű, 30—35% aljfű és 10—15% hereféle keveréke. Ettől azonban a helyi talajviszonyok szerint el is lehet térni. A keverék másik szempontja az, hogy benne a tarackosodó, indás növények 70—75%-kal, a bokrosodók pedig 25—30%-kal szerepeljenek (Tápay— Szalay, 1954). Annyiszor kaszáljuk az elsőéves gyepet, ahányszor eléri a 25—35 cm magasságot, de a legelső kaszáláskor az ún. szűz- sarjút óvatosan, 5—6 cm magas tarlóra kell kaszálni. 1 A gyeptakaró gondozása során az egyenlőtlenségeket a vakondtúrásokat, a hangyabolyokat minden tavasszal rét- gyaluval, vagy hátára fordított megterhelt nehéz fogassal kell simítani. Ha a dombocskák begyepesedtek volna, akkor a simítás előtt réthasogatóval kell azokat megporhanyítani, esetleg kézi erővel megbolygatni. A nagyon összeülepedett gyep talajának légjárhatósága megromlik, ha a gyom és különösen a moha erősen felveti. Ilyenkor a kisebb hajlású rézsűkön jól alkalmazhatók a rétújítók, skarifikátorok és az éles, tárcsás borona is. A tapasztalat szerint 6—7 évenként szükséges a gyeptakaró felfrissítése, ami két módon lehetséges. A felfrissítés vagy újragyepesítéssel vagy felülvetéssel végezhető. Árvízvédelmi töltéseken az újragyepesítéssel szemben előnyben kell részesíteni a kellően porhanyított, felszaggatott és megfelelően műtrágyázott gyeptakaró felülvetését. 2.42. Nádsáv telepítése A halgazdaságok és síkvidéki tározók víztartó földműveinek védelméről fokozott mértékben gondoskodni kell, mert ezeket, csaknem az egész éven át, a víz romboló hatása éri. A halgazdaságok és tározók töltéseit a hullámverés káros hatása ellen, elsősorban biológiai védelemmel látjuk el. Legjobban bevált az élő nádsáv telepítése. A lengő nádszálak annyira megtörik és lecsillapítják a hullámok erejét, hogy a nádsáv mögött a töltés már nem rongálódik. A nád minden talajon meghonosodik max. 2—2,5 m-es vízborítás esetében. Védőképessége és termés szempontjából egyaránt értékes nádállomány 50—150 cm-es vízborítási határok között alakul ki. A hirtelen beálló vízszintváltozások, mindkét irányban károsak a nádállományra a virágzásig, de nem semmisítik meg. A virágzás utáni vízborítás-csökkenés nem káros. Az érés 2.17. ábra. Nádsáv telepítése halastó partján A gyepvetés; ß fő védelmet alkotó nádsáv; C előnádsáv (magvetéssel készül) idején való víztelenítés pedig egyenesen kedvező hatású. Az áramlást illetően 0,07—0,10 m/s sebesség kedvező. A nád hasznos növény, amely fedezi a termelési és fenntartási költségeket. A nád sokoldalú építőipari alkalmazása közismert. Hulladéka nagy szerves- és hamuanyag-tartalma folytán, kiváló komposzt, ill. műtrágya. A mezőgazdaságban takarmány- és alomként egyaránt használható. Jelentős ipari nyersanyag is. Cellulóztartalma 50% körüli, ami nemcsak cellulózgyártásra, hanem a műanyagiparban, műszálgyártásra is alkalmassá teszi. A nád aszerint, hogy a földmű műszaki készenléte mely időszakra esik, telepíthető magvetéssel, gyökértörzs-dugvá- nyokkal, függőleges, vagy fektetett száldugványozással. Márciustól októberig magvetés alkalmazható, a gyökérdugványozás legkedvezőbb ideje a kora tavasz és az ősz, a száldugványozás pedig május közepétől július végéig. A nád gyökérdugványozáskor 10—12 db, egyenként 2—3 ép nódusszal rendelkező gyökértörzset dugványozunk nmenként, 8—10 cm mélységre. A nád száldugványozása fektetéssel 80—120 cm hosszú szálakkal, 8—-10 cm mélységre történjék úgy, hogy msenként legalább 25—30 ép nódusz legyen. A nád magvetése művelhetően nedves, a dugványozása pedig vízzel telített talajba történjék. A továbbiakban öntözéssel 70—80%-os telítettségű állapotban tartsuk a talajt. Vízborítás csak akkor szükséges, lehetőleg 0,04—0,05 m/s áramlási sebességgel, 15—20 cm vízborítással, ha az állomány a 30—40 cm magasságot elérte. A megtisztított gyökértörzset vagy sorokban dugványoz- zuk, vagy a felszántott gyökértörzset a földdel együtt úgy helyezzük el, mint a gyeptéglát. A földdel együtt szállított gyökértörzs a legköltségesebb és egyben a legjobb telepítési módszer. Hazánkban leginkább elterjedt a gyökértörzs dugványozása. A nád telepítése után a terület vízelárasztása legfeljebb a következő magasságig mehet végbe: dugványozás 20—25 cm gyökértörzs-elhelyezés 30—50 cm magvetés 5—10 cm 4 Földművek — Védelem 49
