Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)

2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia

gerrel van felszerelve, mert akkor csak a mag sorát tömörítjük, a sorközöket nem.

Az öntözés nélküli fűmagvetést március közepétől április közepéig vagy szeptember hóban végezzük el. A nyári fű- vetést szalma-, faág- stb. borítással kell a kiégéstől megvédeni. A magot szélcsendes időben kell elvetni olyan napokon, amelyek sem nem forrók, sem nem fagyosak. Öntözési lehetőség esetében fagymentes időben kora tavasztól késő őszig bármikor vethetünk. Inkább korábban vessünk, mint későn, hogy a nyári szárazság idejére a fű megerősödjék.

A megjavított és elegyengetett talajra nagy területeknél 15, kisfoltokban 30, rézsűkre40g/m2fűmagkeverék szükséges. Az egyenletesen kiszórt magot kis területeken gereblyével bekapáljuk, vagy nagyobb területeken, szöges hengerrel vagy fűmagbevágó hengerrel sekélyen bekeverjük. A takarás vastagsága 0,5—2,0 cm legyen. Olyan fűfajtákat válasszunk, amelyek a rézsűt gyorsan benövik és mélyen gyökereznek.

Kerti pázsitot a mindenkori követelmények és adottságok figyelembevételével, szakértő agronómus által összeállított fűmagkeverék elvetésével kell előállítani. A fűmagkeveréket súlyszázalékban kell megadni, és a fűmagkeverék összeállításához meg kell adni a fűmagfajták csírázóképességi (Cs) és tisztasági (T) százalékát.

(Magkeverék összeállításakor vegyük figyelembe az OVHMI 162—74 ajánlásait.) Valamely vetőmag használati értékét (H) megszabja a

arány.

Az egymástól nagyon elütő alakú és szemnagyságú, valamint fajsúlyú fűmagvakat összekeverni nem szabad. Ezeket minőségtől függően több menetben kell elvetni. Vetni ráve- téssel, keresztbe-hosszába több fázisban kell.

Egy m2-en 5—10 g fűmagot vetünk el.

A következő fűmagkeverékek ajánlhatók:

Közepes és jó minőségű, napos talajra: 30% Lolium perenne (angol perje), 30% Poa pratensis (réti perje), 20% Festuca ovi na (juhcsen kész) és 20% Agrostis alba stolinifera (tarackos tippan). Ezt a keveréket alkalmazzuk az autóutak középső zöld sávján is.

Száraz, napos talajra: 30% Poa pratensis, 20% Lolium perenne, 10% Antoxanthum odoratum (borjúpázsit), 20% Festuca ovina, 20% Festuca rubar (vörös csenkesz). Déli fekvésű bevágási rézsűkön szépen díszük.

Félárnyékba: 20% Lolium perenne, 30% Agrostis alba stolinifera, 20% Cynosurus cristatus (taréjos cinor), 30% Poa nemoralis (ligeti perje). Északi fekvésű rézsűkre ajánlható.

Kis igények mellett minden talajra: 50% Lilium perenne

(angol perje), 25% Festuca ovina (juhcsenkesz), 25% Trifolium repens (fehér here).

Olyan helyeken, ahol a fű nem marad meg, pázsitpótló növényzetet alkalmazunk.

Árnyéktűrő pázsitpótlók az erdei növények.

Erősen sziklás bevágásokon a gyep kisül. Ilyen helyeken a sziklacsoportokat ültetésre alkalmassá kell tenni. A sziklák repedéseit, mélyedéseit humuszos földdel töltjük meg. Ebbe ültetjük a nagyság-, virágzási idő szem előtt tartásával, nagy foltokban a gyep pótlására a sziklanövényeket, amelyek megeredve hamarosan a kopár kövek egy részét is beborítják és a sivár területet színessé változtatják.

Igen száraz, forró, déli és délnyugati rézsűkön, lejtőkön, hegyoldalakon, a gyeptelepítést árnyékolni kell. Ha a területen elegendő gyomnövény van, akkor ezek kellőképpen beárnyékolják a fiatal füvet. Túl sok gyom azonban hátrányos a gyep fejlődésére, ezért a kellő egyensúlyt a gyom irtásával biztosítani kell. Ha úgy látjuk, hogy a növények árnyékolása nem elegendő, akkor a fűmag, ill. gyeptelepítés fölé hektáronként 50 kg baltacim vetendő.

Gyeptéglázás és fészkes gyeptelepítés esetén a füvekkel együtt élő, velük egy növénytársulásba (fitocönozisba) tartozó más növények is automatikusan betelepülnek. Fűmagvetés esetén azonban ezek mesterséges megtelepítéséről kell gondoskodni. Ennek módja vagy a magvetés, vagy az élőnövények ültetése.

A maggyűjtésnek régebbi módja: a szénakazlak alatt összesöpört szénamurva elvetése. Mivel azonban ennél a módnál a fajta nem ellenőrizhető, jobb — bár költségesebb a több fáradsággal járó mód — a magot vadon termő növényekről begyűjteni. A maggyűjtés üzemszerűen a szénának magérés idején való lekaszálásával és cséplésével oldható meg.

A kisarjadt gyepet nagy, sík területeken és enyhe lejtőkön tavasszal megfogasoljuk és kalászolás előtt rendszeresen kaszáljuk. A szénaboglyákat úgy kell összehordani, hogy azok helye változzék, nehogy kipállások keletkezzenek. A boglyákat csak a legszükségesebb ideig szabad a kaszálón hagyni. A gyepet célszerű ősszel, vagy a tél folyamán hígított trágyalével, vagy híg ürülékkel, öntözőlajtból meglocsolni. Ilyen kezelés esetén gyomtalanításra rendszerint nem lesz szükség. A netán betelepülő káros gyomokat (szerbtövis, acat, bogáncs stb.) acatolóval, még a virágzás előtt ki kell szúrni. Kémiai gyomirtókat csak előzetes szakvélemény alapján szabad alkalmazni, természetesen csakis szelektív hatásúakat.

Védett területen a legeltetés tilos.

Nagyon nehéz a teljesen nyers, a nagyon száraz, a futóhomokos és erősen savanyú talajokat füvesíteni. Ilyen esetekben célszerű azoknak a növényeknek magjait összegyűjteni, amelyek a hasonló rézsűkön felnőttek. A gyomnövények ugyanis nem károsak a gyepre, mert védik a fiatal gyephajtásokat és a második kaszáláskor úgyis eltűnnek.

43