Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia
2.13. ábra. A teljes rézsűfelület burkoló gyeptégla fedés a lépcsőzetes gyeptégla burkolat (£>4/4); b töltéstámasztó gyeptégla burkolat vízszintes rétegekkel (£<4/4 és £>3/4); c töltéstámasztó gyeptéglaburkolat a rézsűre merőleges rétegekkel (£<3/4) 2.14. ábra. Hézagos gyeptégla burkolatok a kazettás gyeptéglázás közötti humuszborítás; b fészkes gyeptéglázás közötti humuszborítás Gyepburkoláshoz a talajt éppen úgy kell előkészíteni, mint a fűmagvetéshez, tehát a ta’ajt lazítani, trágyázni, centiméter pontosan egyengetni és tömöríteni kell. A gyeptéglák állománya olyan fú'féleségből legyen, amelynek fejlődése és használhatósága az új körülmények között biztosított. A gyeptéglák elhelyezése előtt a talajt, vagy az azon elhelyezett 15 cm vastag humuszborítást mérsékelten tömörítjük, majd a felszínt gereblyével feldurvítjuk és mérsékelten meglocsoljuk. A pontos méretre kivágott gyeptéglákat lefektetéskor szorosan kell illeszteni, és a talajhoz könnyedén hozzá kell súlykolni. A gyeptéglákat téglakötés-szerűen, a pálya esésével párhuzamosan futó sorokban, lapjukon fektetve helyezzük el és lapogatóval súlykoljuk le. Az illesztési hézagokat beisza- poljuk, és a gyeptégla füvével azonos fűmaggal vetjük be. A gyeptéglázott területet beöntözés előtt könnyű hengerrel többször végig kell járatni, csak ezután kerülhet sor az alapos beöntözésre. Lejtőn, rézsűn munka közben tilos a téglázott felületen járni, minden munkát ráfektetett pallóról, vagy létráról kell végezni. Hengerlés helyett lejtőn, rézsűn lapo- gatással kell az egyenletes felszínt kialakítani. A gyeptéglázott lejtőket felülről a csapadékvizek okozta alámosások ellen mentesíteni kell. Csak annyi gyeptéglát szállítsunk a helyszínre, amennyinek lefektetése folyamatosan biztosított. A 45°-nál meredekebb lejtőkön minden gyeptéglát, a 35°-nál meredekebb lejtőkön pedig minden harmadik vízszintes sort a talajhoz kell erősíteni, a gyeptéglákba vert 15—25 cm hosszú, 2—3 cm vastag fapeckekkel. A gyeptéglázást nedves, párás évszakban, lehetőleg kora ősszel, vagy kora tavasszal, a téli fagy kiengedése után kell elvégezni. (Fagyott talajra gyeptéglát helyezni tilos.) Ha a forró nyári napokban, déli fekvésű helyre kell gyeptéglákat lerakni, akkor azokat néhány napig az ültetés után, lehetőleg este, nem sugárban, hanem permetszerűen, mérsékelten meg kell locsolni. Az egyszerű gyeptéglázás csak a rézsű felületét védi, állékonyságát nem növeli. A q = 3/4-nél meredekebb rézsűkön a gyeptéglákat gyökerükkel felfelé, támasztófalszerűen helyezzük el (2.13. ábra). A támasztó gyeptéglarakást főleg a töltésekhez csatlakozó műtárgyaknál alkalmazzuk. A gyeptéglákat vagy lépcsőzetesen és vízszintesen, vagy a rézsű hajlására merőlegesen rakjuk (I. a 2.13. ábrát). Nagy rézsűfelületeknél a gyeptéglázást 1,0—1,5 m-es kazettás hálózatban készítjük el, és a négyzetek közötti gyepte- len felületeket humusszal töltjük ki, majd fűmagkeverékkel bevetjük (2.14. ábra). Ha lemosásnak, hámlásnak kitett nagyobb területet kell gyepesítenünk, amelyen a biztosítás magvetéssel kockázatos, akkor fészkes gyepesítést alkalmazunk (I. a 2.14. ábrát). Ilyenkor a 10x10 cm-es apró gyeptéglákat, egymástól 30x30 cm távolságra készített, humusszal megjavított fészkekbe ültetjük. A fészkek között üresen maradó területre humusszal kevert fűmagot vetünk. A fűféléktől függően az üres terület m2-ére 25—30 g fűmagot kell számítani. Ha nagy a fűmag lemosásának veszélye, akkor a gyeptéglákból 10 cm 40
