Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
5. Szivárgást gátló résfalak
Szivárgást gátló résfalak A talajban készített résfalak az elmúlt két évtizedben széles körű alkalmazásra találtak Lorenz és Veder 1950—1951-ben elfogadott találmányai alapján. Azóta ezeket az eljárásokat a földműépítő, fúró-, cölö- pöző- és injektálótechnika újabb módszereivel kiegészítették és tökéletesítették, ezáltal a résfalépítés a víz- és mélyépítésben igen szé'es körű felhasználásra ta'á't, és nagyrészt kiszorította a szivárgást gátló acél szádfa akat. A résfalak elnevezése onnan ered, hogy szélességi méretük (vastagságuk) a mélységhez viszonyítva csekély és munkaárkuk rés jellegű. A résfalépítés elterjedéséhez hozzájárult még az a körülmény is, hogy a sűrű beépítettség miatt egyre gyakrabban kell szűk helyen készített munkagödröket víztelenítenünk, amelyhez ez az eljárás kiválóan alkalmas, továbbá az a lényeges tényező, hogy a résfalépítés igen magas fokon gépesített módszer, amelyhez kézi munkaerő csekély mértékben szükséges. A világszínvonalat felmérve megállapíthatjuk, hogy a résfalépítési technológia fejlődésének első szakasza sikerrel zárult. A fejlődés azonban még korántsem tekinthető kikristá- lyosodottnak, és e téren még további eredményeket várunk különösen a résfalépítő gép szerkesztésével, valamint a réskitöltő beton plasztifikálásával kapcsolatban. A résfalak előnyei közül a leglényegesebb, hogy — helyettesítik a költségesebb és munkaigényesebb fa, vasbeton és acéllemez vert szádfalakat; — nagyobb mélységig biztosítják a vízzárást, mint az előbbiek; — folyamatosan építhetők és kivitelezésük gyorsabb; — ha teherviselésre is fel kívánjuk a résfalakat használni, akkor nemcsak a szivárgás megakadályozására, hanem erre a célra is megfelelnek; — készítésükkor nem rázkódtatják a környezetüket, mint a szádfalverő berendezések. A víz- és mélyépítő mérnöki feladatok közül az egyik leglényegesebb a munkagödrök kiemelésekor a talajvíz távoltartása és a gödör megtámasztása. Ez a hagyományos szád- falazási módszerrel csak igen költségesen és körülményesen oldható meg. Ma már a szivárgást a mély szádfal helyett — cölöpfallal, — résfallal vagy — diafragmafallal gátoljuk meg. Az előbbi felosztás önkényes, mert nem utal pontosan az építőgép technológiájára. Tulajdonképpen talajba mélyített falakról kellene beszélnünk, amelyeket cölöpszerű egységekből állítunk össze homogén felületté. Ezeknek a térszint alatti falaknak vastagsági mérete mélységükhöz képest jóval szerényebb és jellemzőjük, hogy
