Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
4. Földmunka biztosítása és víztelenítése szivárgókkal
4.71. Szárítótárók tervezése 4.105. ábra. Szivárgópaplan épületek körüli járdák alapozására szolgát, a víztelenítést alagcsöves építési szivárgóhálózattal kell megoldani. Az oldal- és padkaszivárgók nem váltak be annyira, mint a korona teljes szélességére kiterjedő koronafejelések, ezért ezek alkalmazását lehetőleg mellőzzük. 4.64. Szivárgópaplan építése A szivárgópaplan elhelyezése előtt az alépítmény koronáján vagy tükrén összegyűlt vizet el kell távolítani, a koronát el kell egyengetni. A szemcsés anyagot max. 20 cm vastag laza rétegben egyenletesen elterítve tömörítjük. A legnagyobb tömörített vastagság rétegenként 10 cm lehet. Szivárgópaplant célszerű alkalmazni épületek körüli járdák alapozására (4.105. ábra); előnyösen alkalmazható továbbá folyadéktárolók (víz- és petrokémia termékeket tározó medencék is fenéklemeze alatt). 4.7. VÍZTELE N ÍTÉS SZÁRÍTÓTÁRÓVAL Szárítótárónak nevezzük a föld felszíne alatt bányászati módszerekkel megépített, és jó vízvezető anyaggal kitöltött folyosót. Feladata a rétegvizek felfogása, megcsapolása és elvezetése. Szivárgó helyett akkor építünk szárítótárót, ha a vizet tartó vagy vezető réteg 10—12 m-nél mélyebben van, helyzete jól megállapított, vastagsága pedig akkora, hogy a megépítendő táró azt teljes egészében vízteleníteni tudja. Ha a vízvezető réteg feletti talajrétegek kohéziója jelentős, vagy ha kicsiny is, de működése a lejtő állékonysága érdekében szükséges, akkor szivárgó helyett szintén táró építése kerül előtérbe, mert ez nem vágja át teljes magasságban a talajrétegeket, és nem csökkenti az állékonyságot. Tárót kell végül építenünk akkor is, ha épületek, forgalmas utcák stb. alatti talajrétegeket kell vízteleníteni, vagyis ahol nyílt munkagödör nem alakítható ki. A szárítótárók fenékszintjét a vízzáró, szálban álló rétegbe kell bemélyíteni. Fenékvonalát olyan szintről indítjuk el, hogy képes legyen a víztelenítendő réteg legmélyebb pontjáról is gravitációsan kivezetni a vizet. Szelvényét — a nagy építési költségekre való tekintettel — minimális méretekkel tervezzük, de úgy, hogy a létesítménnyel kapcsolatos munkák végrehajtása és a csillék közlekedése a táróban még biztosítva legyen. Szárítótáróban a kifejtett talaj elszállítására általában 600 mm nyomtávolságú kisvasutat alkalmazunk. Az egyvágányú táró szélessége legalább egy csille űrszelvénye + 70 cm (egy ember férjen el a csille mellett). A fenékesés 1,5%-nál ne legyen általában nagyobb, mert különben a normál csillevágányon nem tudjuk a földanyagot kiszállítani. A tárók vonalvezetését nehéz előre megtervezni, mert a talajfeltárási adatok rendszerint nem elég sűrűek. Mindenesetre igyekszünk követni az erősen nedves rétegeket. A mozgás irányára merőleges vezetést kerüljük, mert az ilyen tárók könnyen megsérülnek. A táróhajtás jelentős költséggel jár, ezért általában a „még szükséges” mértékre kell a táróépítést korlátozni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a túlzott takarékoskodás sem jó, mert különben a tárórendszer működését veszélyeztetjük és annak hatásossága zérusra is csökkenhet. Heltjszínrajz 4.106. ábra. Heg/ lábánál fekvő építmények védelme tárórendszerrel 1 övárok; 2 szárítótáró; 3 nyílt árok; 4 talpárok 232
