Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
4. Földmunka biztosítása és víztelenítése szivárgókkal
anyaga a nagy víztartalmon kívül még térfogatváltozó is. A fejelés egyben védelmet nyújt a kapilláris vizek emelkedése ellen is az iszapok és agyagok esetében. 4.61. Fagykár elleni védelem Fagykárok ellen a szivárgópaplan nemcsak azáltal nyújt védelmet, hogy a kapiIlaritást megszakítja és így a talajvíz nem képes felemelkedni a felépítmény alsó szintjéig, hanem azáltal, hogy megakadályozza jéglencsék képződését közvetlenül az útburkolat alatt, és olvadáskor gyorsan és kártétel nélkül levezeti a burkolat alá jutott vizeket. A kapilláris emelkedés a talaj szemcseösszetételétől függően változhat az alábbiak szerint: Talajnem Szemcsenagyság, Kapilláris emelkedés, mm m Homok 2-0,6 0,03-0,10 0,6—0,2 0,10—0,30 0,2—0,1 0,1—0,06 0,30—1,00 Iszap 0,06—0,02 1-10 0,02—0,006 3—10 0,006—0,002 10—30 Agyag —0,002 30—300 4.62. Koronafejelés Koronafejelést akkor alkalmazunk, ha az alépítmény koronája átázott és plasztikussá vált. Ekkor a fellágyult felső réteget eltávolítjuk, és helyette szemcsés anyagból fejelést készítünk. Erre a célra újabban műanyag szőnyeget is alkalmazunk. A koronafejelés olyan anyagból készüjön, amely — a beszivárgott csapadékvizet kártétel nélkül képes levezetni; — a földmű koronáján teherelosztó réteget alkot; — egyben szú'rőtestként is viselkedik, és a puha agyag benyomódását a szivárgópaplanba megakadályozza; — fagyálló legyen, és a felépítmény felfagyását megakadályozza. A fenti követelményeknek durva, iszapmentes homok, murva vagy salak felel meg. A szemcsés anyag legyen érdes felületű és szerves szennyeződéstől mentes: iszap- és agyag- tartalma legfeljebb 6% lehet. A salak legyen jól kiégett, és minimális portartalmú. A koronafejelés céljára felhasználandó salakkal a következő vizsgálatokat kell elvégezni. Meghatározzuk a szemeloszlási görbét; ebből a tömörít- hetőségre kapunk adatot. Majd a száraz anyagot D = 0,08 mm lyukbőségű szitán desztillált vízzel átmossuk; az átmosott porról a vizet elpárologtatjuk és súlyát lemérjük. Ha ez 3-4%-nál több, a salak beépítése nem előnyös. A salakkal tömörítési kísérletet végezve, rendszerint azt az eredményt kapjuk, hogy nincs folytonos tömörítési görbéje, a víztartalom és a száraztérfogatsúly összefüggése szabálytalan. Meg kell viszont állapítanunk a tömörítés hatására bekövetkező felaprózódást, porlást, széttöredezést; a célra a szemeloszlási görbét a kísérlet előtt is és után is meghatározzuk (4.103. ábra). Célszerű a salak súrlódási szögét, össze- nyomhatóságát is meghatározni; az utóbbi célra az ismételt terheléssel végzett kísérlet a legmegfelelőbb. Itt is kívánatos megállapítani a szemcsetöredezés mértékét (I. a 4.103. ábrát). Megmérjük végül a salak izzítási veszteségét és fajsúlyát. Az izzítási veszteség a 6—8%-ot ne lépje túl. A koronafejelést legcélszerűbb vibrohengerrel tömöríteni, ezek teljesítménye viszont nem túl nagy (70 — 150 m3/nap). Jó eredmény érhető el nehéz (1—3 Mp) döngölőkkel is. 4.103. ábra. Salak fizikai tulajdonságainak vizsgálata a a salak szemeloszlási görbéje eredeti állapotban és kísérlet után; b salak összenyomódása dinamikus tömörítő sztatikus terhelés hatására; c salak nyírási egyenese 230
