Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
4. Földmunka biztosítása és víztelenítése szivárgókkal
A költséges lejtőirányú szivárgókkal való rézsűbiztosítás helyett, a közepes magasságú (kb. 6,0 m-nél nem magasabb) nedves bevágásokat oly módon is stabilizálhatjuk, hogy a rézsű hajlását csökkentjük (4.65a ábra). A rézsűt úgy is stabilizálhatjuk, hogy az eredeti rézsűt lelépcsőzzük, és arra durvaszemcsés anyagot helyezünk (salak, homokos kavics, törmelék stb.). A hozzátöltést rétegenként tömörítve végezzük (4.65b ábra). Az utólag rárakott szemcsés anyag ellensúlyként működik, és a rézsű stabilitását növeli. Ez a költséges megoldás csak olyan bevágásokban alkalmazható, ahol az oldalárok betölthető, és a hozzátöltést a felépítmény helyzete nem akadályozza meg. Ha a bevágási rézsűben folyós homokrétegek, vagy zsinórok bukkannak a felszínre, akkor a 4.65c ábra szerint kb. 30 cm vastag rézsűjavító réteget terítünk el 10 cm szűrőágyazaton. E rétegek betonba rakott terméskő lábazatra támaszkodnak. Felül szigetelőanyag-tömítéssel kell lezárni. A rézsűoldalban előbukkanó jelentéktelenebb vízhozamú (q < 5 l/min) forrásokat a 4.65d ábrán látható módon foglaljuk. A nedves bevágási rézsűket a költséges lejtőirányú szivárgók helyett térdfallal (körömfallal) is biztosíthatjuk. Igen jól beválik ez a módszer olyan helyeken, ahol helyi kő, vagy homokos kavics építőanyag áll rendelkezésünkre (4.66. ábra). A térdfal általában 1,0—1,8 m magas és egyrészt tömegével, ellennyomó súlyként szerepel, másrészt a mögötte elhelyezett szivárgóval szárító hatást fejt ki. A térdfal legegyszerűbb kiviteli módja a 4.66a ábrán feltüntetett szárazon rakott terméskő fal, amelyet legalább 1,0 m koronaszélességgel kell kiképeznünk. A koronát betonba rakott terméskő réteggel borítjuk. Amennyiben erdős terület közelében létesítjük a száraz rakatú térdfalat, akkor az állékonyság növelése érdekében helyesen tesszük, ha látható felületének hézagait mohával kitömködjük, mert ily módon a fal állékonyságát megnövelhetjük. A szárazon rakott terméskő fal beleillik az erdős környezetbe és a földmű esztétikáját javítja. Lakó- és ipartelepeken inkább a betonból készített térdfalat (4.66b ábra) alkalmazzuk, előtte burkolt oldalárokkal, mögötte bakhátas vonalozású hátszivárgóval. Ha a hámlásra hajlamos, nedves bevágási rézsűoldalt rövid idő alatt kell biztosítani és gyenge minőségű faanyag áll rendelkezésünkre, akkor jászolfallal (4.66c ábra) is megvédhetjük a rézsűt. Kb. 0 20 cm-es cölöpöket verünk le két sorban, egymástól 1,0 m távolságban és azokat horganyozott lágy huzallal egymáshoz kötjük. A cölöpök egymás közötti távolságát a rendelkezésre álló olcsó széldeszka hossza szabja meg. A széldeszkával bélelt jászolfal közét szemcsés anyaggal töltjük ki. A provizórikus, fából készült jászolfal később felcserélhető előregyártott betonelemekből készített hasonló szerkezettel. Igen jól beváltak és külföldön széles körben alkalmazzák a 4.66c ábrán látható sodronyfonatos kőszekrényeket (1.7. fe4.66. ábra. Rézsűromlás megakadályozása térdfallal a szárazon rakott terméskő fal; b betonfal; c jászolfal; d sodronyfonatos kőszekrény jezet). Készítésük során ügyeljünk arra, hogy a szekrénybe a követ a falazási szabályoknak megfelelően, a legkisebb hézagtartalommal kötésbe helyezzük el (4.67. ábra). A csehszlovák vasutak, különösen már megcsúszott bevágási rézsűk helyreállításakor, az állékonyság növelése érdekében a 4.68. ábrán feltüntetett szerkezetű térdfalat építenek, amely egyúttal mellékárok kialakításával az ágyazat megtámasztására is alkalmas. Közvetlenül az ágyazat mellett, 14* 211
