Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
1. Földtömegek megtámasztása
(1.18. ábra). A földnyomáscsökkentő lemezzel ellátott támfalat az 1.19. ábra ábrázolja. Pilléres falak a földnyomást pillérek közötti, azokra támaszkodó vasbeton lemezekkel veszik fel és adják át a pillérekre (1.20. ábra). Alapozást csak a pillérek kapnak, az átviteli szerkezetek hevedereken nyugszanak. Az ilyen támfalak előregyártás szempontjából is kedvezőek, mert előregyártott elemekkel készülhetnek (Kovácsházy, 1955.). Ugyancsak előregyártott elemekből készülnek újabban az ún. szekrényes falak (1.21. ábra), amelyeket szintén földdel töltünk ki, és esetleg mellgerendát és hátrahorgonyzást alkalmazunk. Legújabban az utófeszítést is alkalmazzuk; az egymásra helyezett előregyártott elemeket elhelyezés után az alsó szilárd rétegben lehorgonyzóit koracéllal feszítjük meg (1.22. ábra). Lehorgonyozzuk azokat a kis magasságú falakat is, amelyeket a vasúti zúzottkő ágyazat megtámasztására építenek, töltésszélesítés elkerülése érdekében (1.23. ábra). 1.3. TÁMFALAK KIVITELEZÉSE Támfalakat lehetőleg száraz évszakban építünk, mert a felázott alapgödörbe elhelyezett alaptest és az átázott háttöltés nagy csúszási veszélyt rejt magában. A támfalak alapgödrét egyszerre, legfeljebb 20 m hosszban emeljük ki, nehogy az egy hétnél hosszabb ideig való nyitva- tartás következtében káros jelenségek lépjenek fel. A kivitelezés során a következőkre kell különösen figyelnünk: 1. A támfalat teherbíró altalajra kell alapozni. 2. A visszatöltést és a támfal háta közötti szivárgót ugyanolyan gondosan kell megépíteni, mint magát a támfalat. 3. A visszatöltés anyagát meg kell vizsgáltatni, és ha megfelelő, rétegenként tömörítve kell elhelyezni. Ha ezeket a követelményeket az építés során elhanyagolják, akkor a földnyomás olyan változásokat szenvedhet, hogy az végeredményben a támfal tönkremenetelét okozhatja. A tám- és bélésfalak építésének megkezdése előtt az alapárok szélét pontosan kitűzzük, és a talajra lapjával fektetett deszkákkal vesszük körül. Az alapárkot terv szerinti mélységre leásva, az árok fenekén levő talajt teherbírás tekintetében újra megvizsgáljuk, és az alapkészítést csak akkor kezdjük el, ha az altalaj minősége a tervben feltüntetett minőségtől eltérést nem mutat. Ha a vizsgálat eredménye nem kielégítő, akkor a támfal méreteit felülvizsgáltatjuk. Kedvező eredmény esetén az alapárok ellenőrző felmérése után annak aljára, az első kőréteg biztos felfekvését biztosító homok- vagy habarcsréteget terítünk. Az alaptest elkészítése után a felmenőfalak külső és belső síkjának szélét lécből készült mintával megjelöljük, és a falsíkot munka közben kifeszített zsinórral vagy vékony huzallal ellenőrizzük (zsinórpad). Ha attól kell tartani, hogy a támfal építése miatt levágott földfal nem elég állékony, vagy pedig az alapárok kinyitása okozhat csúszást, akkor a támfalat „gerezdesen” építjük meg: egyszerre csak egy-egy rövid (5—6 m-es) szakaszt nyitunk meg, ezt kidúcoljuk, és itt felépítjük a falat. A szomszédos falrész építéséhez csak akkor fogunk hozzá, ha a megépült szakasz támasztó hatására már biztosan számíthatunk, így építve egyúttal dilatációs hézagokat is kapunk (I. 1.4. fejezetet). A falazott támfalak építésekor a köveket betonhabarcsba rakjuk, hogy szilárd elhelyezésüket biztosítsuk. A látható felületet mélyen kihézagoljuk, úgy, hogy a kövek természetes körvonalai láthatók maradjanak, és ezért ezek legfeljebb 1 cm mélységig tölthetők ki habarccsal. A falazás rétegei a külső falfelületre merőlegesek legyenek, hogy a közel vízszintes rétegek felületei lehetőleg csak nyomásra legyenek igénybe véve. A falazáskor a kőkötés szabályait is be kell tartani, vagyis réteges falazat esetén álló hézagra minden esetben kőtest jusson, nem réteges falazat esetében pedig egy pontban legfeljebb három hézag találkozzék. A nem réteges (ciklop) falazat akkor jó, ha a felületén boltozatszerű kőrakat bárhol kijelölhető. A falazáshoz — más előírás hiányában — H25, H50 vagy H80 jelű falazó cementhabarcsot használunk. 1.31. A terméskő minősége A támfalhoz felhasználandó terméskő I. osztályú, víz, fagy és levegő hatásaival szemben mállás nélkül ellenálló legyen. A támfalakhoz felhasználható természetes építőkövek jellemzését és vizsgálatát az MSZ 14 602; a mélyépítési célokra alkalmas építőkövek minőségi követelményeit az MSZ 14 607 tartalmazza. 1.32. Terméskőfalazási módok A falazási módok az alkalmazási hely és a rendelkezésre álló kőanyag és a munkaerő szerint különbözőek. A faragott kőfalazat a legköltségesebb falazási mód, mert minden egyes kő méretét előre meg kell tervezni (1.24/i— j ábra). Ezért csak akkor alkalmazzák, amikor az építmény külső kivitele és szépsége különösen fontos. Ha nagyobb terjedelmű falról van szó, rendszerint csak a falazat külső felületét készítik faragott kőből, a falazat belseje olcsóbb minőségű falazatból készül. A kövek fekvő és álló lapjait, a részletrajzoknak megfelelően, az anyaghoz mért finomsággal kell megmunkálni olyan pontossággal, hogy a falazat álló hézagjai 2—4 mm-nél, a fekvő hézagok 4—8 mm-nél nagyobbak nem lehetnek. A fenti ér2 Földművek — Védelem 17
