Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)
XI. Markó Iván: Munkatér víztelenítése - D) A munkatér víztelenítésének gépei
A munkatér víztelenítésének gépei 473 kell bontani, az első szakaszt ott kell kijelölni, ahol a leküzdendő talajvíz nyomásmagasság-különbsége a legnagyobb. Minden esetben meg kell vizsgálni a figyelembe veendő biztonság kérdését. A szivattyúzás kezdetén ugyanis mindig lényegesen nagyobb víz- mennyiséget kell kiemelni, mint a későbbi időpontban, amikor a depressziós tölcsér már kialakult. Meg kell vizsgálni továbbá, hogy melyik módszer gazdaságosabb. Ha kisebb teljesítményű szivattyúegységet üzemeltetnek, akkor az elő- szívás ideje meghosszabbodik. Ha azonban a kezdeti nagy vízmennyiségre méretezett szivattyút üzemeltetik — amellyel az előszívás lerövidül —, akkor a szivattyút később esetleg hosszabb ideig lefojtva, gazdaságtalanul kell üzemeltetni. A munkahelyen legalább 100% csatlakozó idomokkal felszerelt szivattyútartalékot kell biztosítani. Ezeket ellenőrzés céljából legalább hetenként felváltva üzemeltetik. Az 500 m3-nél nagyobb alapterületű munkagödrök víztelenítésekor — vagy ahol a tervező ezt külön előírja — dízelüzemű áramfejlesztő tartalék is szükséges (üzemképes állapotban) a munkahelyen, hogy áramszünet esetén átkapcsolással a szivattyúzás a kalorikus energiával (üzemanyaggal) folytatható legyen. A szivattyúzás hozzávetőleges teljesítményszükséglete kW-ban: N = UqH, ahol q az elszívandó max. vízmennyiség, m3/s; H a szívó- és nyomómagasság összege a csősúrlódási veszteséggel együtt, m. A szivattyút és a meghajtómotort közös alaplemezre kell szerelni. A munkaterek víztelenítése a meghajtás szerint: — kézi, — villamos és — robbanómotoros lehet. 1. Szivattyúk A hazai víztelenítésekhez leggyakrabban alkalmazott szivattyúk — a szivattyútípusok széles skáláján belül — a következők.
