Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)

X. Dr. Szabó Iván: Korrózióvédelem - A) Acélszerkezetek korrózióvédelme

434 Korrózióvédelem

— a szerkezet elektromosan szigetelve van az esetleg hozzá csatlakozó többi, kis ellenállású szerkezettől, berendezéstől.

A katódos védelem talajban és vízben elhelyezett szerkezeteknél minden esetben alkalmazható. Gazdaságos alkalmazásához az szükséges, hogy a szerkezet folyamatosan érintkezzék az őt körülvevő elektrolittal (vízzel, talajjal).

Lényeges, hogy a bevonatrendszer, amelyet a katódos védelemmel együtt alkalmazunk, ne legyen elszappanosítható, mivel a védett felület környezetében lúgos közeg alakul ki.

A katódos védelmet új szerkezeteknél mindig jó ellenálló képességű védőbevonattal együtt célszerű alkalmazni, mert egy passzív védelem nélküli szerkezet védelme a kombinált védelemnél sokkal gazdaságta- lanabb.

A katódos védelem megvalósítása kétféle módon lehetséges

— galvánanódokkal és

— külső áramforrással.

A galvánanódos védelem alkalmazásakor egy galvánelempárt létesítünk, amely a potenciálkülönbség hatására áramot termel. Az áram az elektroliton keresztül a védendő vas- vagy acélszerkezettől a katód felé halad (X-2. ábra).

Az anód anyaga általában:

— magnézium,

— alumínium,

— cink.

X-2. ábra. Galvánanódos védelem magnéziumanóddal

1 védett cső, katód; 2 védőáram; 3 szigetelt villamos vezető;

4 drenázs; 5 anódágyazat; 6 Mg-anód