Marczell Ferenc (szerk.): Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

Az első korszakot a szakirodalom "ökológiai irányzatú" korszaknak szokta hivni, amely a honfoglalástól a XVIII-XIX. századbeli nagy vízrendezésekig tartott, amelyben a "vízgazdálkodás súlypontját" az ország hidrológiai és ökológiai potenciáljának hasznosítására irányuló emberi tevékenység alkotta. Ezt követi a "technológiai irányzatú" korszak,amelyben a "vízgazdálkodás súlypontja" fokozatosan a vizkárelháritási és vizszolgáltatási tevékenységre, illetve a vízhasználatok államigazgatási szabályozására tolódott át. A vizügyi igazgatás a központi kormányszervek gazdaságiműszaki feladatainak differenciálódásával és specializálódásával párhuzamosan alakult ki. E központi kormányszervek: a Kamara - mint gazdaság- és pénzügyigazgatási szerv -,és 1723tól a Helytartótanács - a közigazgatás legfelsőbb szervei -voltak. A Kamara műszaki szervezete csak lassan épült ki.A telepítéseket és az adóreformot szolgáló felmérésekben, majd a bányák és a kamarai birtokok gazdasági fejlesztésében eredményesen munkálkodó mérnökök - Mikovinyi Sámuel, Kovács F.dános stb. - tevékenységének hatására az 1760-as években kezdték el növelni a kamarai műszaki személyzet létszámát. A vízrendezési munkák végrehajtása ebben az időben nagyrészben a megyei mérnökökre hárult.Működésükről a század első felétől kezdve tudunk, a század végére csaknem minden vármegyének volt mérnöke. Lassan fejlődött a Helytartótanács műszaki szervezete is. Minthogy a vizépitési, vízhasználati ügyekben hozott intézkedéseket, amelyek a viziutak fejlesztését,a vízhasználatok korlátozását, vizimalmok megszüntetését célozták, nem kisérte a kormányszervek részéről sem műszaki, sem anyagi támogatás,igy 16