Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
JALSOVSZKY JENŐ (Budapest, 1913. VI. 6.-Budapest, 1999. II. 24.) hivatásos honvéd műszaki tiszt, vezérkari tiszti oklevél (1942), oki. mérnök (1950). 1935-53 között honvédtiszt, hadifogság, egyetem, Zrínyi Akadémián mérnökőrnagy tanár. 1953-59: tervezőmérnök az UVATERV- ben. 1959-től 1972-ig a budapesti VÍZIG tervező-mérnöke, majd csoportvezetője. 1972-77: a VIKÖZ, ill. VGI főelőadója. Fő működési területei: katonai műszaki tárgyak oktatása, utak tervezése, autópálya előmunkálatok, árvízvédelmi, vízrendezési, belvízlevezetési tervezések, árvízvédelmi fejlesztési tervek, Ipoly és Zagyva fejlesztési kérdések, vízgazdálkodási tanulmánytervek stb. Mintegy 15 kisebb- nagyobb írása jelent meg. Több szakmai bizottság tagja. A Társaság Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztály vezetőségi tagja több éven keresztül. (Tt. 1989) JAQUET, JOSEPH, Franciaország. A Francia Állami Vízépítési Intézet Hidrológiai Osztályát vezette és az IAHS felszíni vizek szakosztályában tevékenykedett. Többször járt Magyarországon, szinte elsőként egyengette a magyar és francia vízügyi szakemberek együttműködését. (Tt. 1967) JECZKÓ JÁNOS (Újfehértó, 1933. X. 12.-Nyíregyháza, 1997. V. 29.) oki. mérnök. 1957-től a nyíregyházi VÍZIG munkatársa, mérnök, szakaszmérnök, osztály-, főosztályvezető, igazgatóhelyettesi beosztásban. Munkaterületei felölelik az ágazat szinte minden részét; a vízrendezést, műtárgyépítést, vízhasznosítást, a vízellátást és csatornázást, valamint az árvédekezést. Szakirodalmi tevékenységét több szakcikk, publikáció jelzi. Több szakbizottság munkatársa. A területi szervezet munkájában mindig kivette részét. (£ro A. 1983) JOLÁNRAI GÉZA (Budapest, 1942. IX. 9.) oki. mérnök, oki. szakmérnök (1975), egyetemi doktor (1977), a műszaki tudomány kandidátusa (1988), az MTA doktora (1999). 1965-66-ban Ghánában építés- vezető, 1966-tól a VITUKI tudományos kutatója, osztályvezetője, majd tudományos tanácsadója. Pályafutása elején vízépítési és hidraulikai problémákkal, a 70-es évek elejétől vízi, környezetvédelmi, vízminőségszabályozási kérdések megoldásával foglalkozik, majd a tavak és tározók, ezek vízgyűjtői, vízminőségi és biológiai kutatásával és modellezésével foglalkozott (Balaton, Kiskörei tározó), különös tekintettel az eutrofizálódást kiváltó tápanyagterhelés problematikájára. Több UNESCO project résztvevője, koordinátora. Rendszeresen oktat az ELTE-n és a Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamon és a Brüsszeli VUB egyetemen. Eddig 90 hazai és külföldi cikk, tanulmány, nagyobb kiadvány, könyv, könyvfejezet szerzője. Több szakmai MTA és állami bizottság tagja. (Pro A. 1992) JOÓ OTTÓ (Szentgotthárd, 1931. V. 9.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1960), oki. gazdasági mérnök (1963). 1953-tól a szarvasi ÖRKI kutatója, 1960-tól a VIZITERV mérnöke, 1961-től 1987-ig a szombathelyi VIZIG-en csoportvezető, osztály-, ill. főosztályvezető. 1987-91 között a Szombathelyi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója. Fő munkaterületei: öntözés, tereprendezés, őrségi melioráció, rábai árvízvédelem fejlesztése, Balaton vízvédelme, Kis-Balaton-rekonstrukció, környe97
