Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

1978-tól 1987-ig, nyugdíjba meneteléig újra a szolnoki VÍZIG igazgatója. Főbb munkaterületei: egyetemi oktatás, majd MÁV-pályaépítés, -fenntartás, a vízügyi területi munka irányításán belül különösen a Kiskörei Vízlépcsővel kapcsolatos feladatok, valamint az ár- és belvízvédekezés. A Megyei Tanácson kiemelten foglalkozott a megye gazdaságfejlesztésével, a tanácsok törvényes működésével, korszerűsítésével és gazdálkodásával. Mintegy 50 írása látott napvilágot. Számos állami és társadalmi szakbizottság tagja. 1967-72 és 1978-90 között Szolnok megyei Területi Szervezet elnöke. (VP.d. 1989, MTESZ.d. 1982)

HEMBACH KAMIL (Budapest, 1923. VII.

18.) oki. mérnök. 1946-tól a Belügyminisztériumban építési előadó. 1951-ben törvénysértés áldozata, börtönbe kerül. 1952- től a KÖZMŰTERV ill. MÉLYÉPTERV tervezője, csoportvezetője. 1957-től KPM Szerelőipari Vállalat munkatársa. 1958-tól - I éves MÉLYÉPTERV megszakítással 1989-ig, a nyugdíjba meneteléig a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat szakosztály-, majd osztályvezetője. Munkásságának fő munkaterülete: ivóvíztisztítás, ipari vízkezelés, kazántápvíz- és hűtővízkezelés, települések és ipartelepek vízellátása, melynek kapcsán számos új eljárást és berendezést alkotott munkatársaival, köztük hét szabadalommal rendelkezik. Szakismereteit több mint 45 publikációban tette közzé. Több szakmai bizottság tagja volt, előadásokat tartott, külső opponensként működött a BME-en és a bajai Főiskolán. (Pro A. 1986)

HERKE PAULA (Sashalom, 1927. X. 4.) felsőkereskedelmi érettségi. 1949-ben a

Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségénél dolgozik, majd 1950-től a MTESZ keretében a Magyar Hidrológiai Társaság adminisztratív ügyeinek intézője, később az egyesület titkára, a Titkárság vezetője 1984-ig, nyugdíjba meneteléig. Utána még 1990-ig mint nyugdíjas szolgálta a Társaságot. (Pro A. 1985)

HLAVAY JÓZSEF (Budapest, 1945. X. 14.) oki. vegyészmérnök, műsz. tud. kandidátusa. Munkássága a felsőfokú egyetemi oktatáshoz kapcsolódik. Pályafutása a Veszprémi Vegyipari Egyetem kötelékében történt, tanársegédként kezdte, jelenleg egyetemi tanár. Számos írása látott napvilágot szaklapokban, egyetemi kiadványokban. Több egyetemi oktatási jegyzet, segédlet szerzője. A Társaság Vízminőségi és Víztechnológiai Szakosztályának vezetőségi tagja. (Pro A. 1993)

HOCK BÉLA (Budapest, 1930. XII. 24.) oki. mérnök, a műszaki tud. kandidátusa (1984). 1953-tól a Műegyetem tanársegédje,

1959-től tervező mérnök a MÉLYÉPTERV- nél, majd 1964-től 1992-ig, nyugdíjba meneteléig a VITUKI kutatója, főmunkatársa, tanácsadója. Fő munkaterületei a szennyvizekkel kapcsolatos kutatások, a hidrológia és vízminőségi adatok kezelése, észlelő hálózatok optimális működése stb. Három könyv, több mint 70 jelentés, cikk, értekezés (részben társ-) szerzője, publikációi egy része külföldön is megjelenik. Aktívan részt vesz a határvizek kétoldalú bizottsági munkáiban. (VP.e. 1966)

HOHL, RUDOLF H. R. (Lipcse, 1930.) Németország. A lipcsei egyetemen 1930- ban szerzett geológusi diplomát, 1932-ben doktorált. 1931-39 között az Egyetem

91