Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

ködik. Aspirantúrája után 1962-66: ismét a VITUKI-ban dolgozik. 1966-72: a Dunabi- zottság osztályvezetője. Utána visszatér a VITUKI-ba, ahol osztályvezető, majd nyugdíjba meneteléig, 1990-ig a Vízrajzi Intézet igazgatója. Főbb munkaterületei: korábban öntözőtelepek építése, a Dunával kapcsolatos hidrometeorológia, későbben hidrometria, hidrológiai távérzékelési ada­tok hasznosítása. Szakirodalmi munkás­ságát (részben társszerzőként) mintegy 35 tanulmány, dolgozat, kutatási eredmény összefoglalása mutatja, melyből több ide­gen nyelven is megjelent. A Társaság Nem­zetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke 1977-85 között. (BÖ.é. 1983) GOÓTS KÁLMÁN (Jászó, 1922. IV. 6.-Szekszárd, 1986. VII. 24.) oki. mérnök. 1946-47: tanársegéd, 1947-től a MÁV szolgálatában áll, 1951-ben a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalat irányító tervezője, igazgatóhelyettese. 1962-től nyug­díjba meneteléig, 1981-ig, a székesfehérvári VÍZIG Szekszárdi Szakaszmérnöksége vezetője. Főbb vízügyi munkaterületei az árvízvédelmi létesítmények, a Paksi Atom­erőmű vízi létesítményei, dombvidéki víz­rendezés, továbbá az árvízvédekezés. Szak- irodalmi tevékenységéből kiemelkedők víz­ügytörténeti írásai (pl.: Tolna-megye vízügyi története). A Tolna-megyei Körzeti Csoport elnöke 1974-80 között. (Pro A. 1980) GÓG IMRE (Gyula, 1924. IV. 8.) tech­nikus. Szakmai munkásságát 1942-ben Gyula város Műszaki Osztályán kezdte. Dolgozott a Békés Megyei Víz és Csator­namű Vállalatnál 1955-1964 között mint üzemvezető, és végül a gyulai VIZIG-en mint főelőadó 1985-ig. Szakirodalmi munkásságában a Körösvidék múltjával, a végzett munkálatokkal és e területen tevékenykedett jeles vízimémökök életével foglalkozik, vízügyi szaklapokban (mint­egy 50 publikáció) és egyéb megyei lapok­ban több mint 150 cikk, közlemény. Erdé­lyi tanulmányutak szervezője, vezetője. Az MHT Békés megye Terület Szervezetének vezetőségi tagja. (Tt. 1995) GÜNTSCHL, ERNST (Ausztria). Kultúr­mérnök, az osztrák Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztérium nyugalma­zott osztályfőnöke, a dunai erőműépítések főellenőre. Tevékeny vezetőségi tagja test­vérszervezetünknek, az Österreichischer Wasserwirtschaftsverbandnak. Sokat tett a két ország vízügyi kapcsolatainak elmé­lyítéséért. (Tt. 1971) GYÖRKE OLIVÉR (Kézdivásárhely, 1921. X. 4.-Budapest, 1998. IV. 23.) oki. mérnök. 1947-53: egyetemi tanársegéd, adjunktus, 1953-tól, nyugdíjba meneteléig, 1982-ig a VITUKI munkatársa, hidraulikai laboratóriumának alapító tagja és öt éven át vezetője. Közben több afrikai országban szakértő. Fő munkaterülete: a hidromecha- nikai jelenségek, a lebegő anyag áramlása, valamint az állóvizek eutrofizálódásával kapcsolatos hidrofizikai folyamatok model­lezése. Kiemelkedőek a Balatonnal kapcso­latos kutatásai. Éveken át konzulens és meghívott előadó a felsőfokú oktatásban, tudományos bizottságok tagja. Munkás­ságát több mint 80 hazai és külföldi pub­likációja, továbbá egy egyetemi oktatófilm tükrözi. Az európai hidraulikai laboratóri­umokat bemutató könyvét az UNESCO több nyelven megjelentette. (VP.e. 1951) HAJDÚ GYÖRGY (Pápa, 1920. XII. 20.) oki. gépészmérnök, 1937-41: lakatos. 87

Next

/
Thumbnails
Contents