Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

DONÁSZY ERNŐ (Nagykanizsa, 1910 - Szekszárd, 1986) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor. Pályája elején mint szerzetes tanár, biológiát tanít, majd a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetbe került, onnan 1977-ben ment nyugdíjba, mint műszaki igazgató-helyettes. Fő munka- és érdeklődési területe az elméleti és alkalmazott limnológia, vízi környezeti rendszerek, valamint a tudomány- és technikatörténet. E témákból kerülnek ki publikációi is. A Társaság Limnológiai Szakosztályának titkára 1954-58 között. (Pro A. 1979)

DOOGE, JIM C. I. (Írország). A Cork-i és a Dublini Egyetemek vízépítéstan tanára. A negyvenes években kapcsolódott be a hidrológia művelésében, és a tudományos alapoktól kezdve a gyakorlati alkalmazásokig, ért el kimagasló eredményeket. Az egységárhullámkép elméleti megalapozásával lendítette előre a determinisztikus hidrológiát. A lineáris és nem lineáris modellezés lehetőségét kiterjesztette a nagytérségi folyamatok leírására. A csapadékle- folyás-modellek, a szimulációs eljárások területén hozott létre maradandót. Briliáns egyénisége országa politikai életében magas posztokra vezette, a parlament elnöke és külügyminiszter is volt. Hatékony munkát végzett a nemzetközi tudományos szervezetek fejlesztésében, az IAHS és az 1UGG keretében elnöki tiszteiben. Több előadást tartott hazánkban, tanácsaival segítette a nyolcvanas évek első felében megvalósított hidrológiai előrejelzési programot. A világ egyik legismertebb és -elismertebb hidrológusaként az éghajlatváltozások hatásainak vizsgálatában vesz részt, a téma nemzetközi kutatásait szervezi. (Tt. 1971)

DÖVÉNYI PÉTER oki. geofizikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársa. Fő kutatási területe a geotermika. Nevéhez kapcsolódik a számítógépes termikus adatbázis létrehozása és működtetése. (VS.n.d. 1984)

DUDICH ENDRE (Nagysalló, 1895. III.

20.-Budapest, 1971. II. 5) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1920), egyetemi magántanár (1925), az MTA levelező (1932), majd rendes tagja (1942), Kossuth- díjas. 1919-34: A Nemzeti Múzeum állattárában dolgozik, 1934—67-ig - nyugdíjba meneteléig az ELTE Állatrendszertani, Állatföldrajzi Tanszék professzora. Fő munkaterületei: állatrendszertani, faunisztikai kutatások, hidro- és barlangbiológia, biocönológia stb. Számos hazai és külföldi tudományos egyesület tagja, dísz- és tiszteleti tagja. Szakirodalmi tevékenységét több mint 200 publikáció (részben német ill. angol nyelven) jelzi. Emellett több szaklap ill. szakkönyv szerkesztője, társszerzője volt. (Tt. 1965)

DULOVICS DEZSŐ (Rimaszombat, 1935. III. 6.) Oki. mérnök, egyetemi doktor (1979) Ph.d. igazságügyi szakértő. Mérnöki működése a műszaki felsőoktatáshoz kapcsolódik. 1960-70: a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem tanársegédje, adjunktusa, 1970-71: Pozsonyban a Vízgazdálkodási Fejlesztési Intézet főmunkatársa. Áttelepülése után 1971-től nyugdíjba meneteléig a Műegyetem adjunktusa, docense. Szakterülete a vízellátás, csatornázás, víz- és szennyvíztisztítás. Részt vett Pozsony és Nyugat-Szlovákia vízellátásának fejlesztési tervei, egyes városok rekonstrukciós terveinek kidolgozásában, számos kutatófejlesztő munkában. Mintegy 40 publiká76