Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
nál elsősorban talajvízkutatással és az országos talajvízészlelő hálózat irányításával foglalkozott. A VIZDOK-ban irányította a dokumentációs munkát, nevéhez fűződik a szakkönyvtár modernizálása, katalógusainak rekonstrukciója, állományának jelentős fejlesztése. A szakmai nemzetközi kapcsolatok aktív résztvevője. Cikkei a talajvíz témakörével, ill. a Vízügyi Szakkönyvtárral kapcsolatosak, jelentős szerkesztői munkássága (Vízügyi Figyelő, szakszótár és egyéb kiadványok. A Társaság Kitüntetések Bizottságának titkára 1977-től 1990-ig. (Pro A. 1991) CSOMA JÁNOS (Anarcs, 1924. V. 9.- Budapest, 1998. X. I.) Oki. mérnök, egyetemi doktor (1968). Munkásságát Salgótarjánban kezdi, majd 1953-ban a Bp. Műszaki Egyetem mérnöke, 1956-58: a szarvai ÖRKI és a Földmérő Munkaközösség foglalkoztatja. Közben 1956. évi tevékenysége miatt sérelmek érik. 1959-től nyugdíjba meneteléig, 1983-ig a VITUKI kutatója, tudományos osztályvezetője. Először az öntözés kérdései foglalkoztatták, majd fő kutatási területe a folyószabályozás, folyókkal kapcsolatos felvételi, hidrológiai, hidrológiai statisztikai és hidraulikai kérdések, továbbá a jégjelenségek vizsgálata lett. Munkásságát több mint 70 (önálló és társszerzőkkel) publikált cikk, kiadvány, atlasz stb. örökíti. Részt vesz a határvízi bizottságok munkájában, szakértőként dolgozott Algériában és Nigériában. Az MHT Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztály vezetőségének tagja volt. (SE.e. 1967, Pro A. 1977) CSOPORT DEZSŐ (1910,-Miskolc, 1978. IV. 22.) oki. vegyész. Vízügyi munkásságát mint a miskolci Lenin Kohászati Művek vízlaboratóriumának vezetője végezte. Irányította az ország egyik legnagyobb vízigényes ipari vállalatának víz- és szennyvízvizsgálatait, a vállalati vízbeszerzés és -tisztítás technológiájának kidolgozását, működésének állandó ellenőrzését. Szakterületén belül szennyvízkérdések képezték érdeklődésének súlypontját. A területi társasági munka egyik aktív vezetője volt. (FJ.e. 1960) D’ANCON A, UMBERTO (1896-1964), Olaszország. Fiúméban született, és 1914-1915 között a budapesti Tudományegyetemen biológiát és kémiát hallgatott. További tanulmányait Rómában folytatta. A biológia általános kérdéseivel foglalkozó zoológus és a különféle víztípusokat, populációs dinamikát kutató hidrobiológus egyesült benne, aki még általános oceanográfiával és tengeri fiziológiával is foglalkozik. Egyetemi tanári működésének nagy részét Páduában fejti ki. 200-nál több tudományos munkája, kiváló könyvei jelennek meg: „A létért való küzdelem”, „A zoológia kézikönyve”, „Az általános biológia elemei”, amelyek sok kiadásban, az olaszon kívül németül és angolul is megjelentek. 1956-1962 között a Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL) elnöke. (Tt. 1962) DABOLCZI JÁNOS (Bustyaháza, 1903. XI. 22.-Budapest, 1985. II. 7.) oki. mérnök. 1927-29-ben magánmérnök, 1929-32: különböző földmérési felügyelőségeken dolgozik. 1932-48: az Ecsedi Láplecsapoló és Szamos-balparti Ármentesítő Társulat mérnöke, szakaszmérnöke. Az államosítás után szakaszmérnök, helyettes kirendeltségvezető, osztályvezető a Nyíregyházi VIZIG-en. 1957-től 1965-ig, nyugdíjba 71
