Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
főiskolai tanár Selmecbányán (1910) az MTA levelező tagja. 1896-98: tanársegéd a budapesti Műegyetemen, 1910— 14-ig főiskolai tanár Selmecbányán. 1914-től a PM- ben főosztályvezetőként a szénhidrogénkutatások irányítója, 1919-ben államtitkár. 1921-től az „Anglo Persian Oil Co. Ltd.” szolgálatában áll mint geológus tanácsadó és beutazza a világ olajmezőit. 1929-től haláláig a Földtani Intézet igazgatójaként kiterjeszti az intézet tevékenységét az agro- geológiára és hidrológiára. Javaslatára kezdődött meg a hazai szénhidrogénkutatás Eötvös-ingával, mely módszerrel hatalmas olajmezőket tárt fel külföldön. Szakirodalmi munkásságát a Geológia I—II. könyve (1904-1909) mellett közel 40 tanulmány, jelentés stb. jelzi, melyek közül több külföldön is megjelent. (Tt. 1930) BÖCSKEI LÁSZLÓ (Nyárád, 1930. II. 9.) oki. gépészmérnök, oki. gépjármű szakmérnök (1970) oki. gazdasági mérnök (1971). 1954-58: a győri Autószerszámgépgyártó mérnöke, üzem-, műszaki vezető, 1958—90-ig, nyugdíjba meneteléig a győri VÍZIG gépészeti vezetője. Tevékenyen részt vett a vízépítési és fenntartási munkák gépesítésében, az új, korszerű technológiák kidolgozásában. Eredményeiről a MHT hazai és külföldi rendezvényein számolt be. Szakcikkei is e témákban láttak napvilágot. Közreműködött a szakemberképzésben, a szakoktatásban, számos jegyzete, tananyaga, kiadványa jelent meg. (VS.n.d. 1982) BÖZSÖNY DÉNES (Pécs, 1921. VI. 7.-Budapest, 1987. III. 7.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1968). Hivatásos műszaki honvédtiszt, majd 1950-58-ig a Műegyetemen tanársegéd, adjunktus, tanulmányi osztályvezető. 1959-76: az OVH főmérnöke, csoportvezetője. 1976-83: a VGI főmunkatársa. Sokoldalú tevékenységéből kiemelkedő az Országos és Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítésében, a vízkészlet-gazdálkodás kialakításában való részvétel, főhatósági irányítás, a felszíni és felszín alatti vízkészletek feltárásának összefogása, modellkísérletek végzése. Résztvevője volt a szomszédos országok kétoldalú vízügyi tárgyalásainak a távlati vízgazdálkodási fejlesztési tervek egyeztetésében. Aktív résztvevője a mérnökképzésnek és -továbbképzésnek. Irodalmi munkásságát 34 publikációja jelzi. 1951-64 között a MHT főtitkára. Ezt követően alelnöke, majd 1985-87 között a Szeniorok Tanácsának elnöke. (SE.e. 1971, MTESZ.d. 1974, Tt. 1987) BRATÁN MÁRIA (Székesfehérvár, 1936. I. 5.) oki. mérnök, oki. szakmérnök, egyetemi doktor (1977). 1961-67: a székesfehérvári VÍZIG tervezője, hidrológusa. 1967-69: a VIKÖZ munkatársa. 1976-tól ismét Székesfehérváron irányító tervező, koordinációs főmérnök, 1985-től nyugdíjba meneteléig műszaki gazdasági tanácsadó. Pályája kezdetén vízügyi létesítmények tervezésével foglalkozik, később hidrológiai, tószabályozási (Balaton, Velencei-tó), kutatási és vízkészlet-gazdálkodási feladatok megoldásán dolgozik. Irodalmi munkásságát tíznél több, szaklapokban megjelent publikációja, dolgozata jelzi. A Középdunántúli Területi Szervezet több cikluson át vezetőségi tagja. (Pro A. 1979) BRUK, STEVAN (JUGOSZLÁVIA). A belgrádi műegyetem tanára, a Jaroslav Cerny Kutatóintézet szaktanácsadója. A természetes vizek hidraulikájának jeles 64