Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
külföldi állam szabadalmának tulajdonosa, több újítását sikeresen alkalmazzák. Biogáz témájú építési és kísérleti munkákat irányít 1963-64 között Indiában. 1999-ben elfogadott szabadalma (2 társával), „Települések szerves hulladék komplex kezelése félszáraz termofil erjesztéssel” című szabadalom a mezőgazdaság számára iránymutató, gazdaságos és az EU szabályoknak megfelelő eljárás. Az MHT Szeniorok Tanácsának titkára 1987—98-ig, 98-tól elnöke. (Pro A. 1977, Tt. 1989) BARTHA PÉTER (Debrecen, 1947. V. 13.) oki. erdőmérnök, oki. vízgazdálkodási szakmérnök (1985), egyetemi doktor (1987). Munkássága az alapdiplomája megszerzése óta a debreceni VIZIG-hez kötődik, hol először a Geodéziai csoport vezetője, majd a Vízrendezési- és Vízhasznosítási Osztály főelőadója, később vezetője. 1992-től az Iparigazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke. Munkái közül kiemelhető a Tiszamenti térség fejlesztési tanulmánya, a Berettyó monitoring kidolgozása és megvalósítása, a Nyugati Főcsatorna koncessziós pályázat, vízgazdálkodási létesítmények fenntartásához szükséges technológiai normatív ráfordítások kidolgozása és a költségigények becslése, vízkárelhárítás, a „Víz Világnapja” megyei rendezvényeinek megszervezése stb. 1990-93-ban az MHT Hajdú-Bihar Megyei Területi Szervezetének titkára, 1994-től elnöke. (Pro A. 1999) BARTHA TIBOR (Kisvárda, 1924. IV. 13,-Budapest, 1989. II. 8.) oki. mérnök. Katonai szolgálata, hadifogsága és egyetemi tanulmányai után, mérnöki munkásságát a Hídépítő Vállalatnál kezdte, majd a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumban folytatta 1953-tól. 1955-től 1966-ig az OVF munkatársa, majd a Vízminőségi Felügyeleten működik. 1970-85 között nyugdíjba meneteléig a Fővárosi Vízművek osztályvezetője, tanácsadója. Szakterülete a víztisztítás, a szennyvízelvezetés és - hasznosítás, a vízminőség-védelem, valamint a műszaki fejlesztés volt. Az MHT központi titkára 1958-1956 között. (VP.e. 1958) BARTOS SÁNDOR (Dég, 1930. VI. 9.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1971). 1954- 71: a Borsod Megyei Tanácsnál, a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumban, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál, a MÉLYÉPTERV-nél, az ÉTI-nél, a Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál szerez széles körű szakmai tapasztalatot, majd 1972-től nyugdíjba menetelésig az YMEMF-n főiskolai tanár, tanszékvezető, főigazgató. A BME Továbbképző Intézetének rendszeres előadója. Számos egyetemi, főiskolai jegyzet, tankönyv szerzője, társszerzője, több mint 30 szakcikket publikált a dúcolási technológiák, földmunkák, földművek alapozása, műtárgyépítés, mélyépítés új módszerei stb. témákban. Akadémiai díjat kapott 1979-ben. 1954-64: az MHT titkára. (VP.e. 1960) BARTSCH LAJOS (Kiskunfélegyháza, 1910. II. 18.-Szeged, 1990. IV. 13.) oki. mérnök. Életpályája a mezőgazdasági vízhasznosításhoz kötődik. Mérnöki munkásságát az Öntözésügyi Hivatalban kezdte, részt vett a hódmezővásárhelyi öntöző- rendszer, ill. a lúdvári szivattyútelep építésében. 1948-tól a hódmezővásárhelyi, 1955- től a szegedi VIZIG-en irányítja mint csoport-, majd osztályvezetőként a délalföldi vízhasznosítási tevékenységet, az. 55