Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
A társasági kitüntetések és elismerések névadói
ről, a halászatról, a szikesek megjavításáról irányításával kiadott művekhez írott bevezető tanulmányaival előkészítője lett a későbbi vízi munkálatoknak. A túlfeszített munka korán felőrölte egészségét. 1934-ben nyugalomba kellett vonulnia, de már késő volt: még ugyanezen év őszén meghalt. Őrszentmiklóson temették el, az MHT 1988-ban Szolnokon mellszobrot emelt tiszteletére. DR. SCHAFARZIK FERENC a műszaki földtan, földrengéstan és hidrológia egyik hazai úttörője. Debrecenben született 1854. március 20-án. A Pázmány Péter Tudományegyetemen geológiát tanult, ahol 1876-tól 1882-ig Szabó József professzor mellett az ásványföldtani tanszéken tanársegéd. 1882-től a Magyar Állami Földtani Intézet szolgálatába lép. 1884 és 1888 között Pethő Gyulával a Földtani Közlönyt szerkeszti. 1891-től a Budapesti Műszaki Egyetemen a technikai geológia magántanára. 1904-től az ásványföldtani tanszék nyilvános rendes tanára. A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1902), majd rendes tagja (1916). A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1904-től alelnöke. Munkásságnak első szakaszában kőzettani tanulmányokat végzett. 1877-1885 között a Cserhát vulkanikus képződményeit vizsgálta, 1886-ban részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában, ahol számos jelentős megfigyelést tett nemcsak a leíró kőzettan, hanem a vulkanizmus és a morfológia területén is. 1881-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Földtani Társulat földrengéstani bizottsága. Az 1910-es években a román-magyar határhegységben és a Krassószörényi Erchegységben végzett földtani kutatásokat, és részletesen foglalkozott Budapest környékének geológiai viszonyaival. Hidrológiai kutatásainak fő területe a budai Duna-part és a budai hévizek hidrológiája. Számos ásványvízforrásunk védőterületi javaslatának szerzője. Néhány vízügyi témájú főbb műve: A budapesti Duna paleohidrog- ráfiája, Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére, Geológiai kirándulások Budapest környékén (Vendl Aladárral). 1927. szeptember 5-én hunyt el Budapesten. VÁSÁRHELYI PÁL a XIX. század legjelesebb magyar mérnöke, Széchenyi országépítő tervének legfőbb támasza. 1795-ben született Szepesolasziban. Mérnöki oklevelét 1816-ban szerezte meg. Állami szolgálatát 1819-ben a Tisza-völgy vízrajzi felvételeinél, a Körös és a Berettyó munkálatainál kezdte. 1826-ban a dunai felmérések irányításával és az al-dunai hajózási mérnöki állás ideiglenes ellátásával bízták meg. Vezetésével készült el a Péterváradtól a Vaskapuig terjedő Duna-szakasz térképezése és a Duna-mappáció tejles vízrajzi része: a szintezési munka, a hossz- és keresztszelvény-felvétel, tovább a vízhozammérések. Felvételei alapján dolgozta ki az Al-duna szabályozási terveit, egyidejűleg megindította a bal parti vontatóút építését, és közben - az 1834. évi rendkívüli kis vizet kihasználva - robbantás40
