Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
A társasági kitüntetések és elismerések névadói
DR. LAMPL HUGÓ mérnök, a mai korszerű vízépítés megalapítója, a tiszántúli öntözések egyik úttörője. Budapesten 1883. április hó 10-én született, s ugyanitt 1976. június hó 14-én hunyt el. Sokoldalú, maradandó életműve kiterjedt a vízgazdálkodás számos területére. A tiszántúli aszályos tájak öntözésének egyik úttörője, tudományos alaposságú kísérletező kutató, közéleti vezető, szervező egyéniség, átfogó vízgazdálkodási fejlesztési tervek megalkotója volt. Neve, munkássága mégis elsősorban a vízépítés nagy mestereként, a mai korszerű vízépítés megalapítójaként vonult be vízgazdálkodásunk történetébe. Pályája a századele- ji évektől a harmadik évezred felé közelítő korszakig ívelt. Nagy történelmi változások időszaka volt ez társadalmi méretekben és a magyar vízgazdálkodás történetében is. Pályája kezdetén a folyószabályozás, az árvízvédelem, a belvízrendezés múltszázadban megkezdett munkájának tovább folytatása állt a vízgazdálkodás előterében. Pályája csúcsán a két világháború közötti mostoha időszak ellenére sikerült kiküzdenie a Tiszántúl öntözéseinek elindítását, majd a háború utáni újjáépítés feladataiból, a komplex vízgazdálkodás kibontakozásából alkotó tettekkel való szolgálatából vállalt tevékeny részt. Mérnöki pályáját társulati mérnökként kezdte. 1907-ben a vízügyi szolgálat kötelékébe lép, majd Sajó Elemér mellett a Kvassay Zsilip építésének vezetője. Munkásságának fontos állomása volt a csepeli Szabadkikötő építése. Irányításával épült a tassi vízlépcső, mely a talajvízszint-süllyesztéses alapozás és öntőtornyos betonozás első hazai alkalmazása. Pályájának következő szakaszában a balatoni kikötők építését irányítja. Közben fáradhatatlanul munkálkodik az Alföld öntözését megalapozó tervek kidolgozásában. Pályájának csúcsát az Országos Öntözésügyi Hivatal élén, a Tisza-völgy öntözése érdekében kifejtett munkássága jelzi. Irányításával épült meg a tiszafüredi, hódmezővásárhelyi, körös-völgyi öntözőrendszer, a békésszentandrási vízlépcső, a hortobágyi árvízkapu, a tiszai nagy öntözőrendszer főcsatornájának, a Keleti Főcsatornának Hajdúnánás és Balmazújváros közötti szakasza. Kezdeményezésére alkalmazták az úszó szivattyúműveket a Tiszából történő vízkivitelre. 1948-ban, az Öntözésügyi Hivatal megszűnése után nyugdíjba vonul, de mint szakértő és megbecsült tanácsadó tovább folytatja töretlen lendülettel szellemi értékeket eredményező és gyakorlati alkotásokat előrevivő tevékenységét. PÉCH JÓZSEF mérnök, a nagy hírű Vízrajzi Osztály megszervezője és haláláig főnöke, a magyar vízrajzi szolgálat világhírének megalapozója. 1829. január 4-én Nagyváradon született. Alig végezte el középiskoláit, mikor 1848-ban beállott honvédnek, megsebesült, fogságba esett, majd szabadon bocsátották. 1853-ban szerzett mérnöki oklevelet. Húszesztendei magánmérnöki működés után, amelynek során részt vett a Tárná és a Zagyva szabályozásának előmunkálataiban, a Heves megyei tiszaszabá- lyozó munkálatokban, a Pesttől Bajáig terjedő dunai ártér műszaki felvételében, majd 38
