Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
doktor (1970), a mezőgazdasági tud. kandidátusa (1975), az MTA doktora (1996). 1959-60-ban a debreceni Talajjavító Vállalatnál, 1960-61-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen és az FM Öntözési Igazgatóságán dolgozik. 1961-82: a VITUKI tudományos kutatója, tudományos főmunkatársa. 1983-tól 1990-ig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékének tudományos tanácsadója, majd vezetője, 1990-től egyetemi docens, 1990-93-ban az FM osztályvezetője. 1993 óta főállású egyetemi tanár a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, 1996-99 között a Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék vezetője. Főbb munka- és kutatási területei: nagyüzemi esőztető öntözések szervezése, szennyvízöntözési kísérletek végzése és komplex szennyvízhasznosító rendszerek tervezése, hígtrágya- és szennyvíziszap-hasznosítás, a pesterzsébeti és kecskeméti kísérleti telepek, valamint a kecskeméti szennyvizes liziméter-állomás létrehozásában és az ott folyó munkálatokban irányító közreműködés. A Vízgadálkodás, a Hulladékgazdálkodás és a Környezetgazdálkodás tantárgyak oktatása. Termékeny szakirodalmi munkásságát 10 szakkönyv ill. egyetemi és főiskolai jegyzet, több mint 170 hazai és külföldi publikáció szerzője. Több szakmai szervezet és tudományos bizottság tagja ill. tisztségviselője. (Pro A. 1977, BÖ é. 1988) VERMES ZOLTÁN (Mezőberény, 1928. IV. 17.) oki. mérnök, oki. szakmérnök (1964). 1952-54: a gyulai Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal szakaszmérnöke. 1954-67: a VIZIBER csoport- vezetője, 1967-68-ban a Somogy megyei Beruházó Vállalat csoportvezetője, majd 1968-tól 1981-ig a pécsi VÍZIG szakaszmérnöke, tanácsadója. Főbb beruházási szakterületei: Tiszalöki Vízlépcső, keleti és nyugati főcsatorna, szekszárdi és debreceni főgyűjtő, tassi hajózsilip átalakítása, kiskunsági főcsatorna, Sió torkolatimű, Délbudai Ipari Vízmű, Bős-Nagymarosi és Tisza II. vízlépcsők előkészítése, törpevízművek stb. (VP.e. 1965) VESZPRÉMI BÉLA (Székesfehérvár, 1922. V. 9.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1945). 1942-49: egyetemi gyakornok tanársegéd, 1950-58-ban az Országos Halélettani és Szennyvízvizsgáló Intézetben ill. a HAKI-ban tudományos kutató, osztályvezető, 1977-83-ban a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ Vízélettani Laboratóriumának vezetője. Főbb kutatási területei: algavegetációk, vízinövényzetek, nádgazdálkodás, halászatbiológiai vizsgálatok, plankton- és fenékfauna-vizsgálatok, halpusztulások okainak vizsgálata stb. Szakterületéről mintegy 150 írása jelent meg. Több előadást tartott a budapesti Tudományegyetemen és az Agráregyetemen. A Hidrobioló- gus Napok egyik aktív résztvevője. (VP.e. 1951) VEZSE SÁNDOR (Gergelyi, 1924. I. 24.) üzemgazdász. Állami szolgálatát 1938-ban a nyíregyházi Folyammérnöki Hivatalnál kezdte, mint munka- és építésvezető. 1950-53: a Hortobágyi Öntöző Vállalat építés-, majd kirendeltség, ill. műszaki vezetője. 1953-tól 1986-ig a miskolci VÍZIG igazgatója. Fő munkaterületei kezdetben a Tisza és a Szamos folyamszabályozási munkálatai, árvízvédekezés, öntözőtelepek építése, üzemeltetése, végül három évtizeden keresztül az ország legnagyobb kiterjedésű igazgatóságának 174
