Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

VASS BÉLA (Pécs, 1923. VIII. 1.) oki. erdőmérnök. 1950—63-ig a MÁV Pécsi Igazgatóságának mérnöke, majd 1963-tól, nyugdíjba meneteléig, 1985-ig a Baranya Megyei Tanács V. B. Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztályának vízügyi csoportvezetője, tanácsosa. Főbb munkaterületei: vasútvonalak és műtárgyak építése, helyreállítása, állomások bővítése, vasúti üzemi és ivóvízbeszerzések ill. vízművek építése, korszerűsítése. Települések vízellátása és szennyvízközművek építése, barlang- és karsztvízkutatás, forrásküszöb feletti karsztvíztározó építése stb. Több mint 10 publikációja jelent meg. A Baranya megyei Területi Szervezet alapító tagja. (Pro A. 1977, Tt. 1996)

VASVÁRI LÁSZLÓNÉ (Irsa, 1938. VII. 24.) oki. vegyészmérnök (1962). Szakmai munkásságát a MÉLYÉPTERV-nél kezdte és végezte nyugdíjas koráig, majd magán- tervezőként tovább dolgozik. 1971-től irányító, vezető tervező. Az országban sok nagy, évtizedek óta üzemelő ivó-, ipari- és uszodavíz-tisztító épült az általa tervezett technológiával, (pl.: Debreceni I., II. Vízmű, Nyugat-Nógrád Térségi Vízmű vas- mangántalanítója; Keleti-Főcsatorna Vízmű felszínivíz tisztítója; Nyergesújfalui Viscosagyár vízlágyítója; Budapesten a Komjádi, a Hajós Alfréd Uszoda, a Paskál, a Széchenyi, a Lukács Fürdő, vidéken a Dunaújvárosi, a Nagykanizsai, a Székes- fehérvári Uszoda víztisztító-forgatója.) A víztisztítási szakterületen több újítás és díjnyertes pályázat kidolgozásának részese. Az MHT keretén belül több hazai és külföldi előadást tartott, szakcikket írt. A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály aktív tagja. (Pro A. 1998)

VASZILJEV, OLEG F. (Moszkva, 1925.) Szovjetunió. 1951-ben szerez - mérnöki diplomája után - kandidátusi fokozatot a Moszkvai Talajjavítási és Vízgazdálkodási Intézetben. 1960-tól a műszaki tudományok doktora. Moszkvában tanársegéd, majd 1959-től a Szovjet Tudományos Akadémia (SZUTA) Szibériai Részlegének kutatóintézetében, Novoszibirszkben tevékenykedik, emellett 1962—69 között a Novoszibirszki Egyetem professzora.

1977-1980 között Laxenburgban, a IIASA- ban a természeti kincsekkel és környezettel foglalkozó csoportot vezeti. 1980-ban Novoszibirszkben megszervezi a természetes vizek hidrofizikájával és ökológiájával foglalkozó laboratóriumot, amelyet később intézetté szervez. Tudományos munkái a folyadékmechanika és kísérleti hidraulika területére esnek. Jelentős eredményeket ért el a nempermanens áramlás, a turbulens és rétegzett áramlás vizsgálata területén. Később érdeklődése részben a környezeti kérdések irányába terjedt, ilyen feladatok számítási megoldásain dolgozik. Közel 200 tanulmány szerzője vagy társszerzője. A SZUTA rendes tagja, a HASA keretében sok közös kutatást szervezett magyar kutatókkal együtt, és több előadást is tartott Magyarországon. (Tt. 1979)

VAVRIK FERENC (Tónyárasd, 1918. XII. 22,-Dunakeszi, 1997. XI. 17.) oki. közgazda, egyetemi doktor. 1941 -tői egyetemi gyakornok. 1945-47: Csehszlovákiában dolgozik, majd repatriál. 1945^17- ben a Magyar Országos Szövetkezeti Központban, majd a SZÖVOSZ-nál revizor, szervező, osztály-, főosztályvezető. 1957-62: főkönyvelő. 1962-től nyugdíjba meneteléig, 1979-ig az OVF ill. OVH főosztályvezető helyettese, majd főosztály170