Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

SASS JENŐ (Budapest, 1944. V. 9.) oki. mérnök. 1969-70 között a Vízügyi Építő Vállalat mérnöke, 1970-től a VITUKI munkatársa, tudományos főmunkatárs, csoportvezető. Fő szakterülete a folyók és tavak medrének vízrajzi felvétele, továbbá a távérzékelés vízgazdálkodási hasznosítása. Eredményeiről több magyar ill. idegen nyelvű dolgozatban, valamint haza és külföldi előadásaiban számolt be. Részt vett a „Vízrajzi Atlasz”-sorozat és a nemzetközi Duna-monográfia szerkesztésében. A BME megbízott előadója. Igazságügyi műszaki szakértő. (VS.n.d. 1989)

SAUER, KURT Németország. Hidroge- ológus professzor, a heidelbergi egyetemen az alkalmazott földtan és geofizika tanára volt, Baden-Würtenberg tartomány földtani hivatalának elnökhelyettesi posztját is betöltötte. Több közleményben ismertetett magyarországi szakmai tudományos eredményeket. (Tt. 1971)

SCHERF EMIL (Trento, 1883. I. 4.- Budapest, 1967. VII. 14.) oki. vegyészmérnök, egyetemi doktor (1925), a földtudomány kandidátusa (1952). 1911-től a világháborúig a Műegyetem Talajkémiai Tanszékén működik. 1920-25: a M. Állami Földtani Intézet agrogeológusa, 1925-26: Rockefeller-ösztöndíjjal a Zürichi Műegyetemen dolgozik, majd visszatér a MÁFI-ba és műszaki-földtani, hidrogeológiai tevékenységet folytat 1944-ig, nyugdíjba meneteléig. Főbb munkaterületei: paleohidroge- ológia, komplex geológiai és kőzetkémiai módszerek kifejlesztése, hazánk negyedidőszaki földtani története, nyersanyagkutatás, a vízhálózat mélyszerkezettel kapcsolatos változásai, a klimatikus és légköri viszonyok befolyása a talajtípusok keletkezésére stb. Szakirodalmi munkásságának - szigorú önkritikája, alapossága és szerénysége folytán - csak töredéke (kb. 10. dolgozat) jelent meg nyomtatásban. (Tt. 1967)

SCHEUER GYULA (Budapest, 1931. IX. 26.) oki. geológus, egyetemi doktor (1964), a földrajzi tud. kandidátusa (1984). 1955- től a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervezője, 1967-től szakosztály-, 1972-től osztályvezető. 1998-ban vonult nyugdíjba. Főbb munkaterületei: építésföldtan, építéshidrológia, a dunai magaspartok mozgásának vizsgálata, a budapesti építéshidrológiai céltérképek és ezek magyarázója, karszt- és karsztos hévizek, lösz-összletek és egyéb negyedkori üledékek, édesvízi mészkövek stb. Szakirodalmi munkásságát mintegy 250 (részben társszerzőkkel és idegen nyelven) is megjelent szakcikk, közlemény, jelentés stb. dokumentálja. Az MHT Hidrogeológiai Szakosztálya vezetőségének több cikluson át tagja. (ZsV. e. 1971, Sch.F.é. 1980)

SCHIEFNER KÁLMÁN (Budapest, 1931. VII. 15.) oki. biológia-kémia szakos középiskolai tanár, egyetemi doktor (1964), oki. szakmérnök (1979). 1954-től a miskolci KÖJÁL biológusa. 1957-től a budapesti Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályának tudományos munkatársa, főmunkatársa, laboratóriumvezetője. Főbb munkaterületei: ivóvíz-, ásvány-, gyógy-, felszíni- és szennyvízvizsgálatok, hidrológiai kutatások. Velencei-tó vízösszetétele, Balaton mikrobiológiai elemzése, víztoxikológiai vizsgálatok, ökotoxikológiai tesztmódszerek, ivóvíztározók higiénés vizsgálatai, algaprodukcióval kapcsolatos környezethiginés vizsgálatok stb. Szakirodalmi munkásságát mintegy 100 könyv144