Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

A területi társaság ill. MTESZ-munka egyik irányítója. Szakbizottságok tagja, társadalmi szervezetek aktív résztvevője. A Nógrád megyei Területi Szervezet elnöke

1975-90 között. (Pro A. 1983)

PÁLHIDY CSABA (Hatvan, 1936. VIII.

9.) oki. agrármérnök (1959), öntözőgazdálkodási (1962) és vízgazdálkodási szakmérnök (1971). 1959-83 között a szolnoki VÍZIG munkatársa, mérnöke, majd a vízhasznosítási osztály vezetője. 1983-90 között a Tiszamenti Regionális Vízmű műsz. gazd. szaktanácsadója. 1990-ben az Országos Vízügyi Főigazgatóság főtanácsosa, főosztál vezető-helyettese, 1995-96- ban a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főtanácsosa. Munkássága elsősorban a mezőgazdasági vízhasznosításhoz ill. vízrendezéshez, a társulatokkal kapcsolatos munkákhoz kötődik. írásai is e témában jelentek meg. Az MHT Szolnoki Területi Szervezetének alapító tagja, ahol több funkciót töltött be. (Pro A. 1994)

PÁSZTÓ PÉTER (Budapest, 1930. III. 6.) oki. vegyészmérnök, egyetemi doktor

(1975), c. egyetemi docens (1976), Állami díjas. 1948-53: több laboratórium munkatársa, 1953-65: a VITUKI kutatója, majd a VIZITERV főtechnológusa, 1967-től a VIKÖZ-, ill. VGI-nél, majd a Környezetgazdálkodási Intézetnél felügyelet-vezető, főosztályvezető, iroda-, ill. osztályvezető.

1995-ben az Elgoscar International tanácsadója, 1997-től napjainkig az OVF szakmai főtanácsadója. Főbb munkaterületei: víz- és szennyvíztisztítás, az ország vízvédelmi laboratóriumainak fejlesztése, vízminőségi információs rendszer, az olajkár-elhárítás és környezetkímélő technológiák kidolgozása. stb. Mintegy 100 publikációja jelent

meg. Külföldi útjain számos szakelőadást tartott. Részt vett több egyetemen az oktatásban és a szakmérnök-képzésben. (VP.e. 1958, Pro A. 1999)

PÁTER JÁNOS (Magyaregregy, 1905.

IV. 5.-Pécs, 1976. V. 25.) orvos, egyetemi magántanár (1943), az orvostudomány kandidátusa (1952). 1929-től tanársegéd

Debrecenben, 1933-tól az OKI munkatársa, 1935-től 1963-ig a MÁV Egészségügyi Kutató-laboratórium vezetője, 1963-tól 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig, a pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézetének igazgatója. Főbb munka- területei: bakteriológia, közegészségügyi feladatok, foglalkozási ártalmak, vasútegészségügy, sportorvosi vizsgálatok bevezetése stb. Több mint 100 publikációja jelent meg, sok német és orosz nyelven. Több állami és szakmai tudományos bizottságnak tanácsnak, társaságnak volt tagja, az MHT Balneológiái Szakosztálya 1978-87 között elnöke. (BÖ. é. 1951)

PÁVAI VÁJNÁ FERENC (Csongva, 1886. III. 6,-Szekszárd, 1964. I. 12.) oki. geológus, egyetemi doktor (1910), a föld- és ásványtani tud. kandidátusa (1957).

1911- ben Selmecbányán tanársegéd,

1912- 20: az erdélyi, horvátországi, dunántúli szénhidrogén-kutatásokban dolgozik, 1920-30: a PM Bányászati Főosztály szakértője, majd vezetője, 1930-44-ig (nyugdíjazásáig) a Földtani Intézet főgeológusa. 1950-56: mint reaktivált, újra a MÁFI munkatársa. Munkásságnak főbb területei: szénhidrogén-kutatás, vízföldtan (18 új fúrt termálkút, 5 gyógyfürdő pl.: Hajdúszoboszló, Debrecen), hőenergia-bányászat (a hévizek hőtartalmának hasznosítása) stb. Szaklapokban publikált mintegy 80 tanul137