Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

a hozzájárulása Lengyelország Hidrológiai Atlaszának összeállításához. 1991-es nyugalomba vonulásáig több jelentős vezetői posztot töltött be lengyel és nemzetközi szakmai szervezetekben. A magyar hidrológiai irodalom népszerűsítője, egy sor cikk ismertetője, fordítója. (Tt. 1980)

NEMES GERZSON (Jászkisér, 1902. X. 17.-Szolnok, 1988. I. 24.) oki. mérnök. 1928-48: magáncégeknél, ill. vízi társulatoknál dolgozott, 1948-tól nyugdíjba meneteléig a szolnoki VIZIG-nél teljesített szolgálatot szakaszmérnök, csoport-, osztályvezető, majd műszaki tanácsadói munkakörben. Fő működési területei: árvízvédelem, mederszabályozás, belvízrendezés, vízügyi műtárgyak építése, Fertő-tó felmérése, öntözőművek építése, vízügyi történeti kutatás. Szakirodalmi munkásságának fő művei: a Vízügyi Történeti Füzetek három kötete a Közép-Tisza-vidék múltjáról, a Jászkerület vízügyéről, valamint több szakcikk és megemlékezés. Az MHT Szolnoki Területi Szervezet munkájának egyik meghatározó személyisége. (Tt. 1977, MTESZ.d. 1978)

NÉMEDY LÁSZLÓ (Kiskunfélegyháza, 1936. I. 9.) biológia-kémia szakos középiskolai tanár (1958), egyetemi doktor (1963), a biológiai tud. kandidátusa (1992). 1958 óta megszakítás nélkül az ÁNTSZ (volt KÖJÁL) Fővárosi Intézetében, mint mikrobiológus működik, jelenleg a Közegészségügyi Mikrobiológiai Osztály vezetője. Fő érdeklődési területe, víz- levegő és talaj mikrobiológiája; kockázat-becslés és számítás, standardizálás, új módszerek, víz útján terjedő betegségek. Három akadémiai bizottság tagja. Az MHT rendezvényeinek előadója. (Pro A. 1994)

NÉMETH ENDRE (Pécs, 1891. XI. 19.-Budapest, 1976. VI. 3.) oki. mérnök, a műszaki tud. doktora, a BME díszdoktora (1966). 1918-tól a Rimamurányi Vasműnél dolgozik. 1922-ben lép állami szolgálatba az FM Halászati Osztályán. 1932-től a budapesti Kultúrmérnöki, 1937-től az Országos Öntözésügyi Hivatal munkatársa. 1940-től nyugdíjba vonulásáig, 1962-ig egyetemi tanár, az I. Vízépítéstani Tanszék vezetője. Újjáépítette és továbbfejlesztette a műegyetemi vízépítési laboratóriumot. Oktatói és elméleti tanulmányain kívül épített és tervezett számos tógazdaságot, öntözőrendszert, öntözőművet. Kezdeményező és irányító szerepe volt az Alföld öntözésének előkészítő munkáiban. Szak- irodalmi munkásságát közel 60 tanulmány, jegyzet, mintegy 50 szakvélemény, 2 egyetemi tankönyv mellett a Vízügyi, valamint az Öntözésügyi Közlemények 2-2 éven át végzett szerkesztői tevékenysége stb. jelzi. Számos hazai állami és tudományos bizottság elnöke, tagja, francia és olasz egyetemek díszdoktora, külföldi akadémiák tagja, kitüntetettje. 1975-ben elnyerte az Eötvös Loránd díjat. (Tt. 1961, Sch.F.é. 1965, VP.e. 1974)

NÉMETH KÁLMÁN (Lövő, 1934. V. 14.) oki. geodéta (1959), bányamérnök 1969), vízellátási szakmérnök (1975). Pályafutása a mátrai ércbányászatban indult, majd

1971-től nyugdíjazásáig a Soproni Vízmű (Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Vállalat) főmérnöke. Részese a vállalat nagy műszaki fejlesztésének, korszerűsítésének. Ez idő alatt sokszorozódott meg Sopron vízellátási kapacitása, vízszolgáltatása, miközben megvalósították a szennyvízkezelés szükséges létesítményeit, üzemeltetésének feltételeit. A ’70-es évek ele131