Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

fotoszintézis, produkció-biológia, dunai biológiai vizsgálatok, Baradla-barlang vizeinek vizsgálata, halélettan, halpusztulások, vízi élettér biológia egyensúlya, a lim- nológiai vizsgálatok eredményeinek szemléletes ábrázolásaira a csillagdiagram bevezetése. A limnológiában mérnöki kifejezésmódokat honosított meg, az élővilág egyes folyamatait matematikai-fizikai folyamatokkal igyekezett azonosítani (asszimiláció, fényintenzitás, oxigéntermelés, diffúzió, kvantummodell stb.). Szakirodalmi munkásságát két könyv és több mint 90 egyéb munka mutatja. Aktívan részt vesz a nemzetközi tudományos közéletben, részt vett az 1914. évi II. Magyar Adria-kutató Expedícióban. 1953-ban akadémiai jutalmat, 1954-ben Kossuth-díjat kapott. Az MHT Limnológiai Szakosztályának első elnöke 1949-58-ig. (Sch.F.é. 1950, Tt. 1959)

MAZALÁN PÁL (Igló, 1891. V. 29.- Budapest, 1959. XII. 3.) oki. bányamérnök, a műszaki tud. kandidátusa. 1913-tól a Nagybányai Kincstári Bányászatnál működik. Az I. világháború alatt tüzér ill. repülőtiszt, berepülő pilóta. 1918-27: különböző olajkutatások résztvevője. 1927—48: önálló vállalkozó, a Mazalán Pál Mélyfúró Vállalat és Gépgyár vezetője. Az államosítás után rövid ideig szakértő, majd a Bányászati Kutató Intézetben dolgozik 1958-ig. Fő munkaterületei: erdélyi földgázmezők, Lispe (Budafa), Uj-Guinea, Japán, Jáva, Szumátra, USA (ahol szakértőként ill. tanulmányi céllal járt). Később hazánkban a mélységi vízkutatás foglalkoztatta. Szakirodalmi munkásságát számos írása őrzi, 1938-tól a Műegyetemen a „Mélyfúrások” előadója volt. (BÖ.é. 1958)

MÁDLNÉ SZŐNYI JUDIT (Budapest, 1963. III. 18.) oki. geológus (1986), egyetemi doktor (1996), PhD (1997). Szakmai tevékenységét az ELTE TTK Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszékén kezdi

1986-ban. 1991-ig a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa és egyúttal - másfél éven keresztül - a VITUKI Hidrológiai Intézetének szerződéses foglalkoztatottja. 1994-től az ELTE-n egyetemi tanársegéd, a víz- és környezetföldtani tárgyak felelős oktatója, 1997-től egyetemi adjunktus. Tevékenysége az ELTE-n folyó hidroge- ológia oktatás és kutatás korszerűsítésére irányul. Tudományos diákkörben dolgozó és szakdolgozatot készítő hallgatói kiemelkedő eredményeket érnek el diákköri konferenciákon és diploma pályázatokon. Egyik kutatási témája a felszín alatti víztartók sérülékenységi vizsgálata, ehhez kapcsolódóan a COST-620-as karszt sérülékenységgel foglalkozó nemzetközi munkacsoport tagja. Vizsgálatainak másik területe a nagymedencék porózus üledékeiben zajló folyadékmozgás elemzése, elsődlegesen víz- és környezetvédelmi célból. (VS.n.d. 2000)

MÁRKI ZAY LAJOS (Budapest, 1913.

II. 10.-Gyula, 1993.) államtudományi doktor (1936), jogtudományi doktor (1959). 1936-44-ig közigazgatási szervezetben dolgozik (szolgabíró, megyei aljegyző stb.), a háború után egy ideig alkalmi munkát vállal. 1952-59: a BELSPED alkalmazásában állt, kocsis (hajtó)-ként. 1959-től 1975-ig, nyugdíjba meneteléig a gyulai VÍZIG hatósági osztályvezetője. A VIZIG-nél elsősorban a vízjogi engedélyezési eljárásban végzett elméleti tevékenységet. A vízvédelem mellett a szarvasi Főiskolán, az ELTE jogi karán és a helyi iskolákban adott elő rend124