Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

Tervező Vállalat, 1954-től a MÉLYÉPTERV, 1976-tól 1990-ig a VIZITERV keretében tervező, szakosztály-, osztályvezető, szakági főmérnök ill. főtechnológusi beosztásban. Fő munkaterületei: talajmechanika, vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás és -kezelés, az Észak-budapesti Szennyvíztelep. Több mint 6 évet töltött külföldi munkákon a világ négy kontinensén. Részt vett a műegyetemi oktatás tervezési gyakorlatain. Közreműködött az árvizek elleni védekezésben. 1991-től több cégnél szerződéses szakértő. Számos újszerű szennyvízelvezetési és kezelési rendszer kialakításával, környezeti és korróziós kérdések alkalmazásával, megoldásával foglalkozik. 1993-tól a Szennyvíz Szakosztály vezetőségi tagja. (Pro A. 1981)

MAGYARI GÁBOR (Segesvár, 1932. X.

9.) oki. geológus. 1956-63: a VITUKI tudományos munkatársa, 1963-69: Aggteleken barlangigazgató, 1970-76: a budapesti VÍZIG főelőadója. 1977-88: Országos Természetvédelmi Hivatal Barlangkutató Intézetének, majd 1988-tól a Környezetvédelmi Felügyelőség geológusa. Fő munka- területei: forráskataszter, bányavíz-nyilvántartás, karszt- és barlangkutatás. írásai elsősorban a barlang- és karsztkutatás témakörével foglalkoznak. (VP.e. 1971)

MAJOR LÁSZLÓ (Csuza, 1922. III. 30.) oki. közgazda, egyetemi doktor (1948). 1946-53: kollégiumi igazgató, a Délszláv Demokratikus Szövetség szervezőtitkára, a Rádiónál szerkesztő. 1953-tól a Chinoinban dolgozik, 1961-64: az Agrártudományi Kutatóintézet, majd a Szövetkezeti Kutató- intézet kutatója. 1968-tól nyugdíjba vonulásáig, 1981 -ig a VIKÖZ ill. VGI munkatársa, osztály-, főosztály-, irodavezető. Főbb

munkaterületei: a mezőgazdasági termelés ökonómia kérdései, hidroökonómia, a víz- gazdálkodás távlati tervezése és módszertani kérdései, az információrendszer fejlesztése stb. Szakirodalmi munkái, tanulmányai, publikációi a felsorolt témákban készültek. Az MHT Közgazdasági Szakosztályának elnöke 1980-85 között. (Pro A. 1984)

MAJOR PÁL (Pestszenterzsébet, 1930.

VI. 28.) oki. mérnök. 1952-58: a BME tanársegédje. 1959-től nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig, a VITUKI mérnöke, tudományos főmunkatárs, osztályvezető. Munkája során kiküldött szakértő is volt Kuvaitban. Korábban vízépítési műtárgyak hidraulikai vizsgálatával foglalkozott. Az 1960-as évektől kezdve fő munkaterülete a talajvíz és a háromfázisú talajréteg hidrológiája és vízrajza: a víztermelési lehetőségek, a szivárgási viszonyok, az ipari talajszennyeződések vizsgálata, az észlelő-hálózat és a méréstechnika fejlesztése. A felsőfokú és posztgraduális oktatásban ismételten közreműködött. Több tudományos bizottságban vett részt, a Nemzetközi Hidrológiai Program magyar nemzeti bizottságának titkára. Munkájának eredményeit mintegy 70, részben idegen nyelvű szakcikkben és kiadványban, számos hazai és külföldi előadásban ismertette. (VP.e. 1965, Sch.F.é. 1984, Tt. 1995)

MAJORLAKI JÓZSEF (Pécs, 1921. VII 26.) oki. vegyészmérnök, oki. szakmérnök (1966), egyetemi doktor (1970). 1946-tól magánmérnök, 1950-től a Statisztikai Hivatalnál dolgozik, 1952-55: a Komlói Szénbányák labor, vezetője, 1955—59-ig a Pécsi Gázművek mérnöke. 1959-től 1979- ig a pécsi VÍZIG osztályvezetője, műszaki tanácsadója. Fő munkaterületei: radio121