Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

Kutatások Decennium munkájában is tevékenyen részt vett. Erős szakmai szálak kötötték hazánkhoz, figyelemmel kísérte a magyar szakirodalmat, több közlemény fordítását is megjelentette, gyakran hivatkozott hazai munkákra. (Tt. 1992)

LAMPL HUGÓ (Budapest, 1883. IV.

10.-Budapest, 1976. VI. 14.) oki. mérnök, a műszaki tud. doktora (1955). Társulati munka után 1907-ben lép állami szolgálatba, 1908-tól a Soroksári-Duna-ág munkálatain, a Csepeli Szabadkikötő építkezésein dolgozik. 1931-ben a Vl-be kerül, 1935- ben az FM-ben szolgál, 1937-ben az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökhelyettese, egyik alapítója. 1942-ben átvette a Hivatal ideiglenes vezetését. 1943. I. 14-ével kinevezik az Öntözésügyi Hivatal elnökévé. 1948 júniusától a Hivatal megszüntetése után az OVH-ban ill. KPM-ben, majd az OVF-ben szolgál 1955. V. 31-éig, nyugdíjazásáig, mely után aktív szakértői tevékenységét folytatja. Életének fő műve az „Alföld öntözése”. Irányításával készült korának valamennyi öntözési főműve, közreműködött a Kvassay Zsilip, a balatoni kikötők építésében. Jeles szakértője volt a vízépítési műtárgyaknak, az alapozási és földmunkáknak. Több könyvnek (részben társszerzőkkel) írója, számos cikk (csak Vízügyi Közleményekben közel 20) ismertetés, tanulmány jelent meg tollából. Sok külföldi tanulmányutat tett, több találmánya volt. Aktívan részt vett a mérnöknevelésben, a Műegyetem Államvizsga Bizottságának tagja volt. (Tt. 1954, VP.d. 1973)

LÁNG SÁNDOR (Rákosszentmihály, 1913. VII. 29.-Budapest, 1982. I. 6.) oki. középiskolai tanár, geográfus, a földrajztud. doktora (1964). 1964-79 között nyugdíjba

meneteléig az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem egyetemi tanára. A természetföld- rajzon belül többek között geomorfológiával, folyóterasz-vizsgálatokkal, hidrológiával, meteorológiával és barlangkutatással foglalkozott. Állami és szakmai bizottságok tagja, vezetője. Több könyv, egyetemi jegyzet szerzője, számos cikke jelent meg szaklapokban, összesen több mint 300 publikáció. 1950-ben a Hidrológiai Közlöny szerkesztője. (Tt. 1980)

LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR (Kolozsvár, 1903. V. 2.-Budapest, 1984. I. 16.) oki. mérnök, oki. közgazdasági mérnök (1929), egyetemi doktor (1934), egyetemi magántanár (1948), a műszaki tud. doktora (1956). 1925-29: a Műegyetemen tanársegéd, 1929-41: a Vízrajzi Intézetben szolgál, 1941-42-ben a kolozsvári Kultúrmérnöki Hivatal vezetője, 1942^17: az FM ügyosztályvezetője. 1950-től az OVH-ban szolgál, 1952-től a VITUKI osztály-, majd főosztályvezetője, 1969-től nyugdíjba meneteléig a VIZDOK tudományos tanácsadója. Fő munkaterülete a hidrológia és hidrometria, mely minden területére kiterjedt azok elméleti és gyakorlati vonatkozásaira egyaránt. Nevéhez fűződik a Vízrajzi Évkönyv korszerűsítése, a Vízügyi Könyvtár modernizálása, a Hidrológiai Atlasz sorozat közreadása stb. Tevékeny hidrológus szakértői tevékenységet fejtett ki fiatalkorától kezdve. Közel háromszáz publikációja (sok külföldi szaklapokban) jelent meg. 1944-1958 között a Vízügyi Közlemények szerkesztője. Fő műve „A Tisza” című monumentális monográfia. A nemzetközi tudományos élet, egyesületek, szövetségek aktív résztvevője, azok tiszteleti tagja. Több külföldi egyetem ill. akadémia kitüntetettje, levelező tagja. Az MHT számos

117