Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

Mérnöki munkásságát 1970-76 között a VITUKI kutatójaként kezdi, majd 1976-tól a Vízgazdálkodási Intézet, majd a KGI főelőadója, főmunkatársa jelenleg a KGI Környezetvédelmi Intézete Környezetállapot Értékelési Osztályának vezetője. Fő munkaterülete a hidrológia és vízkészletgazdálkodás. Ezeken belül foglalkozik a matematikai modellezés, a vízmérlegkészítés elméletének problematikájával. Részt vett a Vízkészlet-gazdálkodási Szabályzat, a Duna-medence vízmérlege, a vízügyi kataszter stb. munkálataiban, az EU jogharmonizáció megalapozó munkáiban, a Környezeti állapotértékelés, környezetgazdálkodás, környezetgazdálkodási keretterv koncepciójának kidolgozásában, az országos és helyi környezeti állapotértékelés módszertanának kialakításában, kidolgozásában. Irányítja- és tevőlegesen résztvesz a konkrét környezeti állapot- értékelés munkáit. Mintegy 20 publikációja mellett részt vett a vízgazdálkodási a keretterv és a vízkészlet-gazdálkodási évkönyvek szerkesztésében. Ellátta 1977-97 között az MHT Vízgazdálkodási Szakosztály titkári feladatait, 1993-96 között volt a főtitkár helyettese. (Pro A. 1982)

KARKUS PÁL (Tótkomlós, 1923. XI.

23.) oki. mérnök. Az egyetem elvégzése után I. sz. Vízépítési Tanszék tanársegédje.

1954-től a Vízerőügyi Tervező Iroda ill. a VIZITERV tervezője, irányító tervezője, hol a hazai vízerőművek tervezésének résztvevője. 1958-tól az OVF főmérnöke, csoportvezetője, osztályvezetője. Nevéhez fűződik a VIZIG-ek tervezési osztályának megszervezése, felügyeletük ellátása, az ország vízügyi tervezésének irányítása.

1967-től a VIKÖZ ill. VGI irodavezetője,

igazgatóhelyettes főmérnöke 1984-ig nyugdíjba meneteléig. Mint irodavezető irányította a vízkészletek számbavételét, a vízmérlegek összeállítását, a vízgazdálkodási keretterv készítésének koordinálását és összeállítását. A Vitális Sándor n. d. pályázat bíráló bizottságának több éven át tagja. (Tt. 1994)

KASSAI FERENC (Dorog, 1919. XII. 2.-Budapest, 1995. V. 11.) oki. bányamérnök, egyetemi doktor (1948), a műszaki tud. kandidátusa (1958), c. egyetemi tanár. 1943-48: egyetemi adjunktus, 1948- tól a Dorogi Szénbányák főmérnöke, 1950- től a Mélyfúró Ipari Tröszt műszaki vezérigazgatója, 1954-57: BEM miniszter- helyettese, 1957-65: Országos Földtani Főigazgatóság főigazgató helyettese, 1965- től az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat, 1970-től 1982-ig a Bányászati Aknamélyítő Vállalat műszaki igazgatója. Főbb munkaterületei: mélyfúrás-technika, mélységi- és karsztvizek hidrológiája. Számos újítása és találmánya segítette a magyar fúróipar fejlődését. Több mint félszáz publikációja jelent meg. Számos előadást tartott szakegyesületekben, a miskolci NME-en a „Vízbányászat” című tárgyat adta elő. (ZsV.e. 1960)

KÁLMÁN MIKLÓS (Léka, 1924. I. 16.) oki. mérnök (1948). Vízügyi munkásságát 1948-ban az ÖH-ban kezdi. 1951-55 között a Vízépítő Vállalat területi előadója.

1955-71 között az OVF ill. OVH csoportvezetője. 1971-79-ben a VIZITERV osztályvezetője, 1979-83-ben a VGI Keretterv Irodájának vezetője. 1983-88 között a VIZTERV algériai részlegének csoport- vezetője. 1989-től a Komplex Mérnöki Iroda tervezője, szaktanácsadója. Munkás103