Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
III. A Dunántúl vízrajza - A) A Balaton és a Sió vízvidéke
ritkább a vízhálózat, mint a tájegység domb- és hegyvidéki területein. A Balatontól délre eső dombvidéken a könnyen erodáló löszös talajtakaró is hozzájárul ahhoz, hogy a vízhálózat a fő esésirányokhoz szinte mértani szabályossággal igazodik és igen sűrűn tagozott. A Sió 14 729 km2 vízgyűjtőterületének a főbb mellékvizenként! megoszlásáról a 31. ábra nyújt áttekintést. A terület éghajlati — és ezen keresztül hidrológiai — adottságainak egyik fontos tényezője a tengerszint feletti magasság szerinti megoszlás. A 32. ábrán bemutatott vázlatos völgy hossz-szelvények alapján az egyes vízfolyások vízjárásának hevességére (áramlási sebességek, az árhullámok levonulási ideje), továbbá a hordalék- és mederviszonyokra lehet következtetni. A Koppány és a Kapos torrens jellegű, meredek mellékvölgyei nagymértékű erózióval sújtott, vízmosásokkal szabdalt területek vizeit vezetik be, mert itt a felszínt jórészt puha lösztakaró borítja. A hasonlóan nagy esésű és heves vízjárású Gaja és a veszprémi Séd forrásvidékét az ellenálló kőzetek (mészkő, dolomit) védik meg a nagyobb- arányú felszíni eróziótól. A nagyobb folyók jórészt szabályozott medrei (Sió, Sárvíz, Kapos, Zala) átlagosan 20—30 m szélesek és 2—5 m mélyek. A nagyobb árhullámoknak a medrekből kilépő vizei — a töltésekkel nem védett vízfolyásokon, illetve szakaszokon — átlagosan több száz méter szélességű hullámtereken terülnek szét. 1/b. Hidrológiai észlelések A Sió vízvidékén hoszabb idejű észlelések általában a vízállásokról, a csapadékokról és a hótakaró vastagságáról állnak rendelkezésre. A szélesebbkörű vízhozammérések csak az utóbbi években indultak meg, ezért a területen mindössze 5 helyen van hoszabb múltra visszatekintő vízhozam-nyilvántartó állomás (a Sión Siófoknál és Simontornyánál, a Zalán Zalaapátinál, a Kapóson Kurdnál, a Sárvizén Sárszentmihálynál). Viszonylag újkeletűek a folyók vízhőmérsékletére, a hótakaró vízegyen- értékére és a talaj víztartalmára vonatkozó rendszeres észlelések is. A vízfolyások hordalékáról és vizük kémiai összetételéről csak alkalomszerű mérések eredményei állnak rendelkezésre. 2/c. Vízjárás A folyók vízjárásának főbb sajátosságai vízgyűjtőterületük vízháztartási mérlegének, vagyis a csapadék, a párolgás és a felszíni, ill. felszín alatti tározódás egyenlegének megfelelően alakulnak. A vízhozamok és a vízállások időbeli ingadozásainak, vagy a folyó hossza menti változásainak részletes alakulásában azonban, a terület domborzati adottságainak és a meder lefolyási viszonyainak közvetlenül is jelentékeny szerepe van. A vízjárás időbeli ingadozásainak szemléltetésére a 33. ábrán a Sió rendszer négy vízmércéjének évi vízállásgörbéjét mutatjuk be az utóbbi néhány évről. A Kapos kaposvári és kurdi vízállásgörbéi az esőzések hatására hirtelen megáradó, majd utána rövid időn belül az árhullám 6* 83
