Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
II. A Kisalföld és az Alpokalja vízrajza - a) A felszíni vizek
7. A FERTŐ-TÓ A Fertő-tónak csupán déli negyede esik Magyarország területére. Fő jellegzetessége, hogy medre rendkívül sekély, ezért a víz szintje és így vízfelülete és köbtartalma is elég tág határok között változik. A Fertő-tó főbb hidrológiai adatait a XIX. táblázat tartalmazza. A tó a múltban többször teljesen kiszáradt, legutoljára 1865—68-ban. A tavat a Vulka és még néhány kisebb vízfolyás táplálja. A tó lapos partjait átlag 2—3 km széles nádövezet veszi körül, mely a déli, magyar részeken 5—6 km-re is bővül. XIX. táblázat A Fcrtő-tó hidrológiai adatai Hidrológiai és morfometriai jellemzők Vízmagasság m A.f. A Fertő-tó felülete km2 köbtartalma millió m3 Tófenék 113,80 0 0 Kisvíz 114,50 170 70 Átlagos víz 115,00 250 125 Magas víz 115,40 300 285 Szabályozás előtti magas víz 116,00 360 485 Évi átlagos csapadék 710 mm Évi átlagos csapadék 710 mm Évi átlagos hozzáfolyás 220 mm Évi átlagos párolgás 900 mm Évi átlagos túlfolyás 30 mm Átlagos vízkicserélődési idő 1,5 év Évi közepes levegőhőmérséklet 9,8 C° Évi közepes vízhőmérséklet 11,2 C° A jeges napok átlagszáma 75 Az éven belüli átlagos vízsziningadozás 70 cm A vízháztartási számítások arra az eredményre vezettek, hogy a Fertő-tó rendkívül lapos, sekély medre miatt a jelenlegi állapotában nem tudna kiszáradni. A vizének leapadásával a tó párolgási felülete annyira megcsökken, hogy a Vulka hozama ellensúlyozza a párolgás többletét. Ez a megállapítás látszólag ellentmond a valóban észlelt teljes kiszáradásnak. Kiderült azonban, hogy az 1830—35 között épült csatorna, mely bár nem volt nagy méretű, mégis a Fertő-tónak állandó lefolyást biztosított és a Vulka közepes vízhozamát levezette. Azóta zsilip épült a kifolyásra, úgyhogy a kiszáradástól többé nem kell tartani. Szárazság idején azonban a víz erős leapadása csak táplálással volna kiküszöbölhető. 76
