Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek
LKQ == 50 m3/s; Q95 = 85 m3/s NQ50 -- 750 m3/s KÖQ = 150 m3/s NQ2 = 1050 m3/s A Mura alsó szakasza, mind morfológiai, mind vízjárási szempontból sokban hasonlít a Dráva Varasd—Vízvár közötti szakaszához. A Dráva vízgyűjtőjében levő kisvízfolyásaink közül figyelmet érdemelnek a Murába ömlő Kerka és Principális csatorna és a Drávába folyó Rinya és Feketevíz (17. ábra). Teljesség kedvéért megemlítjük még a Principális és Rinya vízgyűjtő között levő Dombó csatorna, valamint a Feketevíz és a Dráva közötti Korcsina csatorna belvízrendszerét. Az említett kisvízfolyások vízjárásában a vízgyűjtő nagyságából és az éghajlat hasonlóságából fakadó közös vonások vannak. A rövid idejű, általában 1951—52 óta folyó megfigyelésekből kitűnik, hogy az éven belül egy vízben bő és egy vízben szegény időszak mutatkozik. A vízbőség a november—március időszakra esik, melyet a januári fagy megszakít. A szárazság következtében augusztus—szeptember hónapban! a kisvizek uralkodnak. Az enyhe éghajlat miatti rövid tél és a kis vízgyűjtő következménye az is, hogy a nagyvizek általában nem a hóolvadásből, hanem a rendkívüli csapadékokból származnak, amelyek minden hónapban előfordulhatnak. A kisvízfolyások gyakran kiöntenek és az egyre belterjesebben művelt területeken jelentős károkat okoznak. A medrek szabályozásával, bővítésével igyekeznek elérni, hogy a művelés szempontjából káros kiöntés legfeljebb tízévenként egyszer következzék be. A felső szakaszokon a nagy esés és a kevéssé ellenálló mederanyag miatt nagymértékű az erózió. A záporokból keletkező áradások a közlekedési vonalakat (hidakat) alámosással veszélyeztetik. Az erózióból származó hordalék a Dráva menti lapályra való kilépésnél lerakódik, a medret feltölti, esetleg a kiömlő árvízzel a mezőgazdasági területre jutva a termést tönkreteszi. A vízfolyások egyes szakaszait az országhatár érinti, ill. elvágja, ami az egységes beavatkozást kívánó fenntartási munkák elvégzését nehézkessé, elvégezhetetlenné teszi, esetleg teljesen, megakadályozza. . Nézzük a kisvízfolyásokat sorjában. A Kerka vízrendszere a Dunántúl délnyugati sarkában, az ország legcsapadékosabb és ezért vízfolyásokban leggazdagabb vidékén van. A vízgyűjtő 1910 km2, ebből Magyarországra csak 896 km2 esik. A 83 km hosszú vízfolyás Jugoszláviában, 350 m A. f. magasságban ered, de nálunk veszi fel nagyobb mellékvizeit, a Kiskerkát, a Cupi patakot, a Cser- tát és főleg jugoszláviai vizekből táplálkozó Lendva—Adovány csatornát. Befogadója a Mura. A Kerka felső szakaszának átlagos esése 5 m/km, az alsó szakaszon 25 cm/km. Közben az esés egyenletesen csökken. A mellékvizek esésviszonyai hasonlók, de torkolatuk 1 m/km körüli esésű. Kivétel a kis- esésű Lendva—Adovány csatorna. Vízállásészlelés két helyen folyik: a lenti és a lovászi vízmércéken. Jellemző vízhozamok Letenyénél: 45
