Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek

19. ábra. A Dráva és a Mura völgyének vázlatos hossz-szelvénye

a vízjárást az alpesi szakasz irányítja. Ennek a magyarázata az, hogy a vízgyűjtőnek kb. 2/3 része magas hegység, hol a fajlagos vízszállítás átlaga 20 1/s km2, a kisebb dombvidéki területen viszont csak 5 1/s km2. Az alpesi szakaszon a folyó vízjárása az atlanti-óceáni, a mediterrán és a szárazföldi éghajlat együttes hatására alakul ki. A havi középvízállások sokévi átlagából megállapítható, hogy a Mura torkolata feletti szakaszon a legnagyobb vízbőség júniusban van. Ez a magas hegyek hótakarójának olvadásából származik. A folyón lefelé haladva a vízjárásban egy őszi, novemberi másodlagos csúcs is kialakul, a mediterrán hatás erősödése miatt. Az alacsonyabb fekvésű Mura-vízgyűjtőn a hóolvadás hamarabb következik be, mint a Dráva-vízgyűjtőjén, emiatt a Mura torkolata alatti szakaszon már májusban is magasabbak a vízállások. A Mura vízgyűjtőjének éghajlatában uralkodó földközi tengeri befolyás következtében az őszi maximum ezen a szakaszon október—novemberre tolódik át, ami a barcsi vízmércénél már jól észrevehető.

42