Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek
A tavak mélységi viszonyairól nincsenek közelebbi adataink. Legtöbbjüknek a mélysége alig haladja meg az 1,5—2 m-t, felületük nagyrészét ezért nád, ill. sás borítja. Nem nagyságuk, hanem vizük révén tettek szert bizonyos nevezetességre a következők: Sorszám Megnevezés Megye Vízfelület ha i a dunapataji Szelidi-tó Bács-Kiskun 44 2 a nyíregyházi Sós-tó Szabolcs-Szatmár 8,2 3 a hajdúszoboszlói Gyógyfürdő Hajdú-Bihar 4,1 4 az orosházi Gyopáros-tó Békés 3,7 3 az orosházi Kakasszék-tó Békés 1,4 7. A DRÁVA A Dráva az Alpok délkeleti részén eredő vizek főbefogadója. Vízgyűjtője (17. és 18. ábra) kereken 40 000 km2. A vízgyűjtő domborzati szempontból két, teljesen elütő részre tagozódik: az Alpokra és a dunántúli, ill. horvátországi dombvidékre. A 695 km hosszú folyó a Kami Alpok nyugati végénél (1228 m magaságban) ered és megkerülve a hegységet kelet felé törekszik. Útjában először a magánál nagyobb lseit veszi fel, majd a Möll, Gail, Gurk, Lavant folyókat, végül — már magyar területen — a később ismertetendő Murát (238 fkm), amelynek beömlé- sétől egészen Matty községig (68 fkm) nagyjából a magyar—jugoszláv határt követi. A folyónak a határhoz viszonyított helyzete a medervándorlás miatt folytonosan változik, 1952-ben 39 helyen metszette a folyó a 170 km-es határszakaszt, úgyhogy 23 km volt magyar és 58 km jugoszláv területen és csak 89 km volt közös. A Mura torkolatától lefelé már csak kisvízfolyások ömlenek beléje, amelyekkel a későbbiekben is foglalkozunk. A Dunát Apatin alatt Almás (Almas) községnél (1383 fkm) éri el. A Dráva esése a felső szakaszon nagy, 1,3 m/km. A hegyek közül való kilépés után az esés kb. felére csökken, a Mura torkolatánál 40 cm/km; azután még egy eséstörés van Barcs felett, Vízvárnál (190 fkm), ahonnan a torkolatig terjedő szakasz átlagos esése 15 cm/km (19. ábra). Az eséscsökkenés helyén a folyó veszít energiájából és hordalékának egy részét zátonyok alakjában lerakja. Ezért a Varasd—Vízvár közötti szakasz vándorló medrű és sekély. Az elhagyott medrek, holtágak a folyót kétoldalt 1—2 km szélességben kísérik végig. A Vízvár alatti szakasz már beágyazott, a meder szélessége 150—200 m, a kanyarok már csak lassan fejlődnek tovább. A folyó alsó szakaszán egészen Drávaszabolcsig (76 fkm) érezhető a Duna visszaduzzasztása. A Dráva vízjárásának jellemzésére legalkalmasabbak varasdi, barcsi és a donji—miholjáci mércék adatai. Az észlelési adatokból kitűnik, hogy 39
