Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek
az utóbbi kerekdedebb, gyorsabb benne a vizek összegyülekezése. A vízgyűjtő alakjának hatását a Fekete-Körös forrásvidékének karsztos foltjai enyhítik némileg. Ha a Sebes-Köröst és a Berettyót vizsgáljuk az egyesülésüknél, a 15,9 ill. 36,5 km átlagos szélességből ítélve a Berettyó lenne a veszedelmesebb vízfolyás. De nem szabad elfeledni, hogy a Berettyó vízgyűjtőjének kereken 2/3-a síkság, amely jóformán nem vesz részt az össze- gyülekezési folyamatban, sőt inkább visszatartja a vizeket, és amellett — mint láttuk — a Sebes-Körös esése sokkal nagyobb, mint a Berettyóé. Ezt csak a Sebes-Körös vízgyűjtőjének kiterjedt karsztos területei ellensúlyozzák. A Sebes-Körösnek a Kettős-Körösbe ömlésénél a vízgyűjtők átlagos szélessége 46,8, ill. 44,0 km, — gyakorlatilag azonos. A fentiek után nem nehéz eldönteni, hogy vízjárás tekintetében a Fekete-, ill. a Kettős-Körös a mértékadó. Ugyanekkor nyilvánvaló, hogy a Sebes-Körös árhulláma, lassúbb levonulása folytán, elnyújtja a Hármas- Körös árvizeit. A Hortobágy—Berettyó 5800 km2-es vízgyűjtőterületének átlagos szélessége 41,2 km, felszíne gyakorlatilag vízzáró. A rendszer vízhozama mégsem jelentékeny, mert a sík területen a fejlett belvízcsatomahálózat ellenére is igen lassú a lefolyás. Csapadékban a Fekete-Körös forrásvidéke a leggazdagabb. Hozzá hasonlóan a Sebes-Körös felső szakaszán is megtaláljuk az évi 1200 mm-es csapadékvonalat, de a nagy csapadékú területrész viszonylagos kiterjedése itt már kisebb. A Fehér-Körös rendszerében alig akad évi 1000 mm-en felüli csapadékot jelző folt: a Berettyó vízvidékén 800 mm körüli a maximum, a Hortobágy—Berettyó vízgyűjtője pedig jóformán teljes egészében az 550 mm-es izohiétán belül esik. A XIX. sz. nagy vízrendezési munkái előtt a Körösök jóformán belevesztek a Nagy- és Kis-Sárrét 750 km2 kiterjedésű mocsárvilágába. Alföldi szakaszukon, határozott esés hiányában, alig volt medrük. Vizük csak hosszan tekergő úton jutott el a Tiszáig. Átvágásokkal kiegyenesítve és párhuzamos töltések közé fogva a Körös-rendszer medrei ma szinte mindenütt mesterséges csatornára emlékeztetnek. A telt mederre vonatkoztatott víztükör-szélesség a Hármas-Körösön 90—150 m, a Kettős-Körösön 25—80 m és a mélység 6—9 m. A kisvíz- szin alatti mélység általában 2 m alatt van. Az árvízi meder méreteit részben a védtöltések távolsága, részben a vízjáték nagysága jellemzi. A töltések egymásközti távolsága a Fekete-Körösön és a Berettyón 120 m, a Fehér-Körösön 100 m, a Sebes-Körösnek a Berettyó beömlése feletti szakaszán 160, alatta 300 m. Ugyanennyi a Kettős-Körösre megállapított töltéstávolság, míg a Hármas-Körösre 600 m-t írtak elő. A vízjáték nagysága a Hármas- és Kettős-Körösön 10 m, a Fekete- és Fehér-Körös magyarországi szakaszán 9 m körül van, a Sebes-Körösön és a Berettyón 6—8 m. 1* 31
