Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek
a tiszalöki duzzasztómű megépítése óta teljesen a Tisza befolyása alatt áll. A 13 600 km2 kiterjedésű vízgyűjtőterület vizeit az ÉK-i Kárpátok lejtőin, nagyjából párhuzamosan lefutó 5 folyó (Latorca, Ung, Labore, Ondava és Tapoly) szállítja az Alföld peremén húzódó süllyedéses tek- nőbe, amelynek mintegy természetes túlfolyója a Bodrog. A vízgyűjtőnek ez a sajátságos felépítése nagy mértékben mérsékli a folyó vízjárásának hevességét, de ugyanakkor hosszan elnyújtja árhullámainak tartamát, ami károsan hat a Tisza árvizeire is. A folyó medre a Sátor-hegység lábához simult, árvédelmi töltése ezért csak a balpart felől van. Tokajnál, a Tisza védtöltéséhez való csatlakozás helyén éppen az előbb említett súlyos árvízviszonyok miatt 1 km széles nyílt árteret kellett szabadon hagyni. Az itt tározódó víztömeg révén a tiszai árhullámok csúcsa valamelyest mérséklődik. A Bodrog magyar szakaszának vízviszonyaira jellemző felsőberecki mérce szelvényében (47,1 km a torkolattól) a jellemző vízállás ill. vízhozamadatok a következők: Kisvíz Középvíz Árvíz Vízjáték 14 (1946) duzzasztott 665 (1932) 651 cm 4—6 120 1000—1300 m3/s Polgár fölött, a torkolattól 494 km-re, a nagy tiszadob—szederkényi átmetszéssel levágott kanyarulat alsó szakaszának közvetítésével éri el a Tiszát a Sajó, amely közvetlenül a torkolata előtt, Ónódnál, a Hernáddal bővül, összesen 12 708 km2-nyi vizeit gyűjti össze és viszonylag nagy esése (a magyarországi szakaszon 0,6—1,0 %o) folytán a síkságra lépése helyén hatalmas hordalékkúpot épített ki, amely egyrészt a hegyek lábától kelet felé kényszerítette a Tiszát, másrészt a folyó hossz-szelvényében is jellegzetes törést okoz. A Sajó-torok feletti kis esésű, mélyebben beágyazott szakaszt itt nagyobb esésű, széles medrű rész váltja fel, mert a feneket borító durvább hordalék jobban ellenáll a kimélyülésnek, és a súrlódást is megnöveli. Árvíz idején a Sajóból ma-is kerül bizonyos meny- nyiségű kavics- és kavicsos-homok hordalék a Tiszába, amely természetesen csak hosszabb, 50—60 km-es, úton aprózódik fel, és kopik el. A Tisza vízjárását már kevésbé befolyásolja a Sajó. Vízgyűjtőterülete csapadékban viszonylag szegény — a nagy nyugati és délnyugati légáramlatok árnyékába esik — és áradásai éppen ezért általában nem egy- idejűek a Tiszáéval. Kivétel a hóolvadás esete. Ilyenkor a Sajó is a többi vízfolyással egyszerre duzzad meg. A folyónak a Hernád torkolata alatti szakaszán már a Tisza visszahatása érezhető. Az itt felállított ónodi mérce adatai ezért nem adnak pontos képet a vízviszonyokról. Az évi közepes vízszállítás 65 m3/sec, a legnagyobb árvízhozam mintegy 700 m3/s, a kisvíz 6—10 m3/s-ra tehető. A Sajó és a Hernád vízrajzát egyébként részletesen a IV. fejezet ismerteti épúgy, mint a Bükk déli lejtőiről lesiető Hejő, továbbá a Csin- cse-rendszer és a Laskó vizeivel bővült és a Poroszlónál a Kis-Tiszába 27
