Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
IV. Észak-Magyarország vízrajza - D) Az Ipoly vízrendszere
Az Ipoly medre igen szűk, beágyazottsága 2—3 m, a kialakult fenékszélesség 10—25 m között változik. A folyó ezért még a gyakrabban jelentkező árvizeket sem tudja levezetni, évenként 1—3-szor kilép a medréből és elönti a lapos völgyet. Az átlagosan 1—2 km széles völgyben a kiöntések átlag 17 400 ha-t érintenek. A folyó esése a Brezovska patak beömlése alatt 0.5%. A mellékvízfolyások esése ennek általában 5—10-szerese. A völgyfenék anyaga agyagos homok. A hordalékszállítás csekély, mert a széles, lapos völgyfenék tárolódik a mellékvölgyekből érkező anyag. Az Ipoly folyó árvizeire két csúcs jellemző. Az ipelsky sokoleci szelvényben előbb vonul le a vízgyűjtőterület Vs-ét képviselő Stavnica és Krupinica együttesen jelentkező árhulláma és csak néhány nappal utána érkezik le az Ipoly felső szakaszának vize. A két árvízi csúcs magassága kb. azonos. Az első árhullám még az egész Drégelypalánkon aluli szakaszon víz alatt tartja a völgyfeneket, mikor a második utoléri, az árvizek ezért hosszan elhúzódok. A vízgyűjtő nem bővizű. A nagyesésű Garammal, amelynek vízgyűjtője kb. azonos nagyságú, az Ipoly mintegy tízszerte kevesebb vizet hoz. Fajlagos vízszállítása sokévi átlaga a torkolatnál 3 1/s km2, Balassagyarmatnál 4 1/s km2. A folyó jelemző vízhozamai a következők: Vízmérceállomás Távolság a torkolattól Vízgyűjtőterület Vízjáték 1%-os árvízhozam Középvízhozam 355 napos kisvízhozam km km2 cm m3/sec Nógrádszakáll 170 1835 270 270 8 0,180 Balassagyarmat 122 2746 300 350 11 0,200 Ipelsky Sokolec 44,5 4806 454 350 20 0,400 Torkolat 0 5108--' 5 40 20 0,410 A folyó vize, mivel a vízgyűjtőn nincs komoly ipar — ma még tisztának mondható. A völgyben összefüggő ármentesítés vagy folyószabályozás még nem történt. Csak a főbb mellékvízfolyások mellett húzódó depóniák és néhány helyi jelentőségű nyári gát jellegű töltés jelzi az ember kezenyomát a vízgyűjtőn. Az Ipoly magyarországi mellékvizei közül a legjelentősebbek a Börzsöny K-i és É-i lejtőiről eredő Lókos (hossza 29 km, vízgyűjtője 270 km2). Mind a Lókos, mind a kisebb társai nagy esésük és vízgyűjtőjük laza anyaga folytán hordalékban gazdagok, de szerepük eltörpül a lényegesen nagyobb jobbparti mellékvizeké mellett. 137
