Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
IV. Észak-Magyarország vízrajza - A) A Sajó vízrendszere
a Tohonya források, a bódva—szilasi Vecsem forrás, a szalonnái Melegforrás, a Szinpetri község melletti források stb. A források vízhozamingadozása az uralkodó, erősen karsztosodott mészkőnek megfelelően igen nagy. A teljesen nyitott víznyelőkön átrohanó víz sok esetben még a felszíni szennyeződést is magával ragadja, így a víz mfősége nem kifogástalan. A környék bányái —< elsősorban a szuhakállói és a kurittyáni kb. 0,5 m3/s vizet emelnek ki a karsztvízből. A Sajó vízgyűjtőjének és a csatlakozó Bükk hegységnek karsztterületeit a négyzetkilométerenként kiemelhető utánpótlódó vízhozammal és a fontosabb forrásokkal az 54. ábrán mutatjuk be. c) A vízviszonyokat befolyásoló emberi beavatkozások A Sajó, Magyarország ipari szempontból egyik legfontosabb területének fővízfolyása. Ezért nagy tömegű áru szállítására alkalmas víziút alakítása érdekében már több terv is készült, sőt a háború előtt a kiviteli munkához is hozzákezdtek. A kellő előkészítés nélküli munka azonban félbemaradt. A folyócsatornázási tervek miatt az egyébként viszonylag keskeny völgyet védő árvédelmi műnek rendszeres megépítése soká késlekedett, és csak a legfelsőbb szakaszon, Sajópüspöki és Vadna között épült, mintegy 20 km védőtöltés. A községek védelmére épült árvédelmi gátak és partbiztosítások csak helyi jelentőségűek és az átfogó folyószabályozási tervbe általában be nem iktathatok. A folyóból történő vízkivétel céljából Kazincbarcikán kisebb duzzasztót, Miskolcon pedig fenéklépcsőt építettek a mederbe. A HernácL középső szakaszán a jobbparton viszonylag szélesebb árterület van. Egy részét (felülről Gibártig) árvédelmi gáttal már mentesítették. Gibárt és Szikszó között nyílt ártér marad, mert a gátépítéssel járó árvízszin növekedés miatt a hidak legnagyobb részét át kellene építeni, ennek költsége azonban nincsen arányban az ármentesítéssel elérhető haszonnal. A középvízi meder biztosítására vonatkozó munkák a Sajóhoz hasonlóan helyi jelentőségűek. A vízrendezések és az árvédelem munkáival szemben a vízhasznosítás annyira fejlett a vízrendszerben, hogy a vízfolyások vízjárását is befolyásolja. Szlovák területen a Hernádba siető Gölnic patakon 10 millió m3-es tározómedence épült vízerőhasznosítás céljára, amelyből (tehát a Hernád rendszerből!) a Sajó vízrendszeréhez tartozó dobsinai völgybe évi átlagban 2 m3/s vizet vezetnek át. Az átvezetet vízhozam azonban az energia-szolgáltatás csúcsai idején 9 m3/s-ra emelkedik. A Sajónak a Bódváig terjedő szakaszán az ózdi ipartelepek napi 25 000 m3-nyi vízkivételén kívül a Kazincbarcikai erőmű és ipartelepek napi 1 000 000 m3 vizet vesznek ki. 126
