Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
IV. Észak-Magyarország vízrajza - A) A Sajó vízrendszere
A viszonylag nagy esésnek megfelelően a folyó hordalékszállítása elég jelentékeny. Különösen lebegtetett hordalékhozama nagy. A görgetett hordalék mennyisége Kazincbarcika alatt csökken. A Bódva\ vízgyűjtőjének 51%-a, 876 km2, esik szlovák területre. Hazai földön a Jósva és a Rakaca a jelentősebb mellékvize. A folyó közepesen beágyazott középvízi medre Bódvaszilas és Szalonna, valamint Szendrőlád és Szendrő között viszonylag szűk völgyben, hegyek között folyik. E két szűkület között, a Rakaca beömlésénél, a völgy szétterül, ill. Szendrő alatt, Edelénynél, már a Sajó szélesebb völgyébe lép. A folyó vizét több helyen Bódvaszilas, Edelény stb. malomcsatornák osztják meg. Az egységes középvízi meder szélessége 2—15 m, mélysége a duzzasztás nélküli szakaszon 2 m alatt van. A magyar szakasz esése, a malomgátak duzzasztásától befolyásolt szakaszokat figyelmen kívül hagyva, egyenletes, átlagosan 0,8—1,2 m/km. A meder anyaga többnyire homokos iszappal kevert kavics. A Hernád vízgyűjtőterületéből 4423 km2 (82%) Szlovákiához tartozik (45. ábra). Ottani szakaszán a nagyesésű Gölnic és a vízgyűjtőjét tekintve kétszer akkora Tárca a legfontosabb mellékvizei. A magyarországi szakaszon Vizsolytól Belsőbőcsig a folyó a Zempléni hegység lábához szorul és említésre méltó balparti mellékvize, a kis Gönci patakon kívül nincs is. A völgy maga azonban legnagyobb részén 5—10 km széles, úgyhogy a folyó jobbpartját kiterjedt lapos ártér követi, amelyet a Bódva és a Hernád között levő dombvidék, a Cserehát felől érkező több kisebb patak szel át. Jelentősebb közülük a Bélus, a Va- sonca és a Vadász patak. Az any ágmederből két mellékág, a Hemád- szurdoknál kiágazó 68 km hosszú Kishernád—Bársonyos malomcsatorna és a Vil|gnynál kilépő, fokozatosan feltöltődő Kishernád-holtmeder ágazik ki (47*. ábra). A Hernád jellegzetes aszimmetrikus keresztszelvényét és a mindkét partján töltésezett legfelsőbb Hernád-szakasz jellemző szétterülő kereszt- szelvényét a 48. ábrán mutatjuk be. A Hernád esése a határon 1%0, a Sajóba torkollásnál pedig 0,4%o. Magyarországon a Hernád kavics-homok hordalékkúpon folyik és ezért egy-egy nagy árvíz során könnyen változtatja helyét (49. ábra). A meder, elsősorban Gesztely környékén, feltöltődő jellegű. A duzzasztóművek bögéiben is jelentékeny a feliszapolódás. A lerakódó anyag nagyrészét azonban, — a duzzasztók zsilipjeinek kinyitásával — kimossák, így a duzzasztóművek üzemét a feliszapolódás nem zavarja. A Hejő patak lényegében még a Sajó vízrendszeréhez sorolható, hiszen a Hejőszalonta fölötti — jelenleg árapasztónak használt —■ eredeti medre a nagy vizek jelentős részét a Sajóba szállítja és csak az 1 m3/s-nál kisebb vízhozamokat viszi a belvízcsatornának használt újabb meder közvetlenül a Tiszába. Kisvíz idején a Görömböly-Tapolca-i források Miskolc vízellátására föl nem használt fölös vize táplálja a Hejőt (50. ábra). 8 113
