Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
IV. Észak-Magyarország vízrajza - A) A Sajó vízrendszere
IV. Észak-Magyarország vízrajza A Cserhát, Mátra, Bükk és a Zempléni hegységből álló tájegység főbb vízfolyásainak csak egy része ered az ország területén. A teljes egészben magyar vízgyűjtőjű Zagyva mellett a Sajó vízrendszerének legjellemzőbb folyói Szlovákiából érkeznek. E két nagyobb folyó között a nagyságrendben kisebb vízgyűjtőjű Eger patak és egy-két kisebb vízfolyás (Hejő), illetve belvízcsatorna (Millér stb.) ömlik Tiszalök és Szolnok között jobbról a Tiszába. A) A SAJÖ VÍZRENDSZERE a) A felszíni vizek A Sayó vízrendszerének három főbb vízfolyása közül kettő, a Sajó és a Her nád kb. azonos nagyságú (egyesülésüknél a Sajó vízgyűjtőterülete 6495 km2, a Hemádé 5436 km2). A vízrendszer nagyságra harmadik vízfolyásának, a Bódvának, a vízgyűjtőterülete már kisebb, a Sajóba ömlé- sénél 1727 km2 (45 ábra). A Sajó vízgyűjtőjének az országhatáron túli része 3206 km2. A folyó vízjárása, vízhozamviszonyai tehát szlovákiai területen alakulnak ki. A folyó a Gömör—Szepesi érchegységben ered, vízgyűjtőjének legmagasabb pontja 1480 m. A legyezőszerűen egyesülő patakból kialakuló folyó, közvetlenül legnagyobb mellékvizének, a Rimának, a fölvétele után, Sajó- püspökinél lépi át a határt. A hazai viszonyokban közepes nagyságú folyó a határtól a Bódváig csak kisebb patakokkal bővül. Jobbparti mellékvizei közül Hangony és a Bükkben eredő Bán patak, majd a Bódva beömlése alatt a Szinva jelentősebbek. A balparti magyarországi, alacsonyabb fekvésű vízgyűjtőjéről érkező vizek közül egyedül a Szuhß említésre méltó. A Sajó völgye széles, tál alakú. A folyó csak igen rövid szakaszon, a Bán patak torkolata fölött szorul a jobb part dombjainak, az upponyi szigethegységnek a lábához. A vízfolyás medre változatosan alakul. Néhány kisebb malomcsatoma (Putnok stb.) mellett nagyobb mellékága a Bódva-torkolat és Miskolc kö1 összeállította: dr. Zsuffa István, oki. mérnök. r 109
