Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
III. A Dunántúl vízrajza - A) A Balaton és a Sió vízvidéke
A tó vízháztartását sokévi átlagértékben a Csapadék -j- Hozzáfolyás = Párolgás + Leeresztés 630 mm 860 870 620 mm egyenlet jellemzi. A kereken 1500 mm-nyi évi átlagos vízforgalmat a tó 3,3 m átlagos vízmélységgel egybevetve kitűnik, hogy a tó vízkészlete átlagosan 2,2 évenként cserélődik ki. A tó egyes medencéit, vagy kisebb öblözeteit tekintve a vízkicsérélődés üteme természetesen ennél lényegesen gyorsabb, vagy lassúbb is lehet. A sokévi átlagos vízmérlegből az is megállapítható, hogy a tó vízkészletének átlagosan mintegy 60%-a származik a vízgyűjtőterületről lefolyó vizekből és 40%-a a tó felszínére hulló csapadékból. A vízkészlet kicserélődésének és eredet szerinti összetételének és éven belüli ingadozásairól az 1921—58. évekre kidolgozott havonkénti vízmérlegek alapján részletes feldolgozások készültek. A vízmérleg tényezői között csak a sokévi átlagokat tekintve van egyensúly. A havi átlagos vízmérlegek a téli időszakban pozitív, a nyári hónapokban negatív előjelű K = C + H — P — L készletváltozással zárulnak, aminek eredménye a tó vízállásának szabályos évi ritmusa (39. ábra). Az egyes évek és hónapok vízmérlegei az időjárás alakulása szerint az átlagoktól lényegesen eltérő egyenleggel zárulnak, aminek csapadékos években igen magas, tartós szárazságok idején közvetlenül alacsony vízállások a következményei. A vízsziningadozások csökkentésére 1863-ban épült meg a siófoki vízeresztő zsilip, amellyel a tó vizének lefolyását ideiglenesen meg lehet szüntetni, illetve a zsilipek és a Sió-csatorna vízlevezetőképessége szerinti mértékben fokozni lehet. A zsilipeket és a Sió-csatornát az elmúlt 100 év folyamán a fokozódó igényeknek megfelelően több alkalmommal bővítették. Ez idő szerint 45—50 m3/s a tartósan leereszthető legnagyobb vízmennyiség, ami kereken 20 cm havonkénti vízállás-süllyedést jelent. Az 1876—1960. évi vízállásadatok statisztikai feldolgozásával készült 40. ábráról kitűnik, hogy a vízleeresztőberendezések fokozatos bővítésével elsősorban az évi közepes vízállások ingadozásait lehetett csökkenteni, vagyis a nedves évcsoportok vízfeleslegének egyre jelentékenyebb hányadát lehet tartalékolni a száraz évekre. Az éven belüli vízsziningadozások csökkentésének egyik hatható eszköze a tó évi vízállás- emelkedésének hosszúideiű előrejelzése, aminek módszereit a közelmúlt években dolgozták ki a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben. A tó vízmérlegének egyenlege a tározódott vízkészleteknek megfelelő vízszintes sík (az úgynevezett „kiegyenlített vízállások) magassági helyzetének alakulását szabja meg. A tó vízfelszíne a szél okozta víz- torlódások és vízlengések miatt valójában sohasem sík, vagyis az egyes vízmércéken ténylegesen észlelhető vízállások többé-kevésbé eltérnek a fentebbi közepes vízszinttől. Tartós szélviharok hatására rövid idő alatt több deciméteres vízállásemelkedések, ill. süllyedések alakulnak ki (41. 92
