Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
Az ipar igénye rendkívül változatos és sokrétű. Bőrgyártási célokra a 8 nk° feletti víz már nem megfelelő. A keményítőgyártást zavarja, az élesztőgyártáshoz viszont kívánatos a kálciumszulfát-tartalom. Az építőipar területén a betonra káros a víz, ha szulfáttartalma több, mint 400 mg/1 és pH-értéke 5,6 alatt vagy 8,5 felett van stb. Majdnem minden ipari vízzel kapcsolatos követelmény az, hogy a víz szerves anyagoktól mentes, lágy és csekély sótartalmú legyen. Az öntözővíz minőségének elbírálásánál az öntözendő talajra is figyelemmel kell lenni. A legfontosabb követelmény az, hogy a víz Na %-a (a Na kationok %-os aránya a többi kationhoz) legfeljebb 45% legyen, szódát ne tartalmazzon, és oldott sótartalma ne haladja meg az 500 mg/l-t. A haltenyésztés szempontjából a 7—8 közötti pH-érték (azaz a kissé lúgos víz), a 8—12 mg/1 közötti oldott oxigén, a 10 mg/1 alatti oxigénfogyasztás, a 10 nk° alatti keménység, az ammónia és a vas hiánya a legfontosabb kívánalom. Fő vízfolyásaink néhány minőségi jellemzőjét a következő ábrákon mutatjuk be. Nyomatékosan fel kell hívnunk a figyelmet arra, — ami az előadottakból következik is —, hogy az alkatrészek mennyisége időnként nagymértékben eltér a feltüntetett értékektől. Az aránylag rövid múltú vízminőségi vizsgálati anyag a különböző helyeken, illetve időpontokban vett minták homogén értékelését sem teszi még lehetővé. Az ábrák kb. a leggyakoribb (azaz a közepes kisvíznél valamivel magasabb) vízállás esetén előforduló, illetve várható állapotot szemléltetik. A 34 ábra tanúsága szerint vízfolyásaink szennyezettsége az iparvidékeken [Bodrog, Sajó, Zagyva, Soroksári-Dunaág, Nádor-csatorna (Sárvíz), Torna p., Pécsi-víz stb.], illetve vízben szegény területeken már egyes ipartelepek szennyvizének bevezetése alatt is (Kösely, Ikva p. stb.) tűrhetetlen állapotot teremtett. Vízfolyásaink többségének vize azonban tiszta vagy legalábbis elfogadható. A 35. ábra mutatja, hogy felszíni vizeink keménysége általában közepes. Az ipartelepek szennyvizeinek befogadói természetesen az általános jellegtől feltűnően eltérő keménységűek. A Bakony északi lejtőjéről lefutó Concó patakon már 30 nk°, a salgótarjáni Tarján patakon vagy a mezőhegyesi Élővíz-csatornán már 50 nk°, a veszprémmegyei Inotai-vizen 100 nk° feletti keménységet is mértek. Vannak viszont igen lágy vizeink is (Túr, Felső-Tisza, Körösök, Felső-Zala, Rába stb.). Ezeket egyébként szennyvizek nem, vagy alig terhelik. A 36. ábrán az öntözésre való használhatóság talán leglényegesebb mutatóját, a Na%-ot tüntettük fel. Nagy öntözőrendszereink legfőbb vízforrása a Tisza, igen jó vizű. Nincs különösebb kifogás egyébként többi vízfolyásunk legnagyobb részének vize ellen sem. Nagyrészt alkalmatlanok azonban az alföldi csatornák és holt-ágak, továbbá a Budapesten átfolyó Szilas patak, a Hanság főcstorna, az Ikva p., Torna p. stb. vizei. Összefoglalóan megállapítható, hogy a vízminőség feltárása rendkívül bonyolult, csak folyamatos mérések alapján megoldható feladat. Az aránylag rövid ideje folyó vizsgálatok alapján ma még nem tudjuk a viszonyokat megbízható átlag- és szélsőértékekkel, a vízjárás, illetve az évszakok függvényében jellemezni. Az eddigi adatokból is kitűnik azonban, hogy felszíni vizeink jelentős hányada károsan szennyezett. A szennyeződéseket sokszor a szennyvíztisztító berendezések hiánya vagy nem megfelelő üzeme okozza. A népgazdaságot sújtó kár csökkentése, illetve megelőzése érdekében a kormány már hathatós intézkedéseket tett. 72
